Ugrás a tartalomra
Agyunk evolúciója még nem tart ott, hogy konkrétnak tekintse a távoli jövőt. A küszöbön álló félelmetes események könnyen szorongást ébresztenek bennünk, ám a távolabbi jövőt ritkán látjuk heves, élénk képekben. Rózsaszín szemüvegünk és jó közérzetet biztosító pszichológiai immunrendszerünk általában megóv minket attól, hogy a jövő miatt szorongjunk. Hajlamosak vagyunk félresöpörni a rák, az elszegényedés, a magányos öregkor vagy a betegeskedés rémképét, s ha ezek az aggodalmak mégis feltámadnak bennünk, többnyire nyomban igyekszünk elterelni róluk a figyelmünket.
Kapcsolódó idézetek
-
Egy kis képzelőerővel mindig találhatunk valamit, amin aggódhatunk. Egy gyerek aggódhat azon, hogy húsz év múlva nem lesznek barátai. Egy dohányos azon, hogy negyvenévesen meghal rákban. Egy egyetemista azon, hogy ötven év múlva nem lesz elég nyugdíja. (...) Ezek a jövők azonban nem léteznek. Csak kitaláltuk, kikalkuláltuk, elképzeltük őket. Csak az itt és most van, amikor a korábbi félelmeink és reményeink beteljesülnek vagy sem. De hogy vethet valami, ami nem is létezik, ilyen hosszú árnyékot arra, ami van?
Roland Paulsen
-
Egész életünkben a jövő miatt aggódunk. Eltervezzük. Próbáljuk megjósolni, mintha az, hogy előre ismerjük, elnyomná a robbanást. De a jövő mindig változik. A jövő a legbelsőbb félelmeink otthona és a legvadabb reményeinké. De egy dolog biztos, ha végül megmutatkozik, a jövő mindig más, mint ahogy elterveztük.
-
Egész életünkben a jövő miatt aggódunk. Eltervezzük. Próbáljuk megjósolni, mintha az, hogy előre ismerjük, elnyomná a robbanást. De a jövő mindig változik. A jövő a legbelsőbb félelmeink otthona és a legvadabb reményeinké. De egy dolog biztos, ha végül megmutatkozik, a jövő mindig más, mint ahogy elterveztük.
-
A szorongás a jövőbe kivetített, megfoghatatlan, fantáziával megspékelt félelem. És ennek a képletnek van egy olyan eleme - a képzelet -, amely teljesen képlékeny, nehezen megfogható vagy irányítható, és amivel szembenézni sem tudunk. És éppen ezért pusztító! Ezért emészti, zabálja fel a lelkünket és testünket, ha nem szabunk gátat neki.
Al Ghaoui Hesna
-
Sok minden van ezen a világon, amitől félni kell. De a félelmeinknek semmi köze iszonytató maszkokhoz, mûanyag pókokhoz vagy rémületes szörnyekhez. Nem. A fejünkben kavargó gondolatok rémítenek a legjobban. Mi van, ha megbánja döntését? Mi van, ha tényleg boldogtalan? Mi van, ha a szerelem esélye örökre elúszott? Hogyan legyünk úrrá ezeken a gondolatainkon? Először is emlékeztessük magunkat: ami nem öl meg, attól csak erősebbek leszünk.
-
Némi tehetséggel még a kezdő is képes múltját olyan rózsaszínû szemüvegen át látni, amely csak a jót és a szépet ereszti át. Csak akinek nem sikerül a trükk, az emlékszik serdülőkorára (gyermekkoráról nem is szólva) földhöz ragadt realizmussal, mint a bizonytalanság, a világfájdalom és a jövőtől való félelem időszakára, csak az nem fogja ennek a hosszú időszaknak egyetlen napját sem visszasírni.
-
Felismerjük a boldogságot? Vagy csak várunk rá, amíg rákot nem kapunk, és rájövünk, hogy a jó évek elmúltak? Mert van egy érzés, ami néha elönti az agyunkat: az érzés, hogy az élet lassan kicsúszik a kezünkből, hogy a jövő mögöttünk van, és mindig mögöttünk is volt.
-
A félelem onnan jön, hogy megpróbálunk a jövőbe látni (...). Ha tudod, mire számíthatsz, nem félsz.
Christopher Moore
-
Mivel nem élhetünk rettegésbe dermedve, különféle módszereket eszelünk ki a halálszorongás ellen. Gyermekeinken keresztül kivetítjük magunkat a jövőbe; gazdagok leszünk, híresek, még nagyszerûbbek; kényszeres védelmi rituálékat alakítunk ki, vagy mindenekfelett hiszünk a végső megmentőben. (...) A haláltól való szorongástól azonban a legszilárdabb, legtiszteletreméltóbb védekezés ellenére sem szabadulhatunk meg teljesen: mindig velünk van, elménk egy eldugott zugában leselkedik ránk.
Irvin David Yalom
-
Ösztönszerûleg inkább hajlunk a reményre, mint az aggodalomra - amint szemeink is maguktól a világosság felé fordulnak, nem a sötétség felé.
Arthur Schopenhauer