Ahogy öregszünk, abból a feltételezésből merítünk vigaszt, hogy többnemzedéknyi idő kell egy életforma elhalványulásához. Hiszen még ismerjük a nagyszüleink kedvenc dalait, bár soha nem táncoltunk rájuk.

Kapcsolódó idézetek

1. Sokan, amikor az öregedésre gondolnak, a szüleik vagy a nagyszüleik életét tekintik mintának, és hasonló módon képzelik el az életnek nevezett háborgó tengeren rájuk váró utat. De a nagyszüleink és a saját korunk között négy generáció született, és ezek körülbelül 100 éven ívelnek át. Éppen ezért tévedés a javából, ha a szüléink és a nagyszüleink élettörténeteiből akarjuk kikövetkeztetni, hogyan fogunk megöregedni. A mi öregkorunkra már nem érvényesek azok a történetek. Rudi Westendorp
2. Ahogy öregszünk, úgy tûnik, leállunk az alternatívákkal, legalábbis a nagyokkal. Lehet, hogy az életünk során már annyi volt, hogy egyszer csak elfogyasztottuk őket, és elvesztek mind.
3. Az öregedés nem lassú folyamat. Egyik nap még fiatalok vagyunk, s a másikon pedig már vének. Igen, pillanat az egész, és megöregedünk. Szinte varázsütésre. Mindannyian titkon abban bízunk, hogy mi kivételek leszünk, az egyedüli kivételek, minket majd elkerül a halál, és örökké élünk. Aztán egy nap már nem hiszünk ebben többé. Ekkor lettünk öregek. Cserna-Szabó András
4. Így megy az élet. Eleinte gazdagodunk, vetünk esztendőkön át, azután jönnek évek, amikor az idő megsemmisíti ezt a munkát. A bajtársak árnyéka sorjában elhagy. És gyászainkba lassan belevegyül egy furcsa szomorúság: öregszünk. Antoine de Saint-Exupéry
5. Azt mondják, hogy a hatvanadik születésnap már nem örömnap. Dehogynem az! Ötvenedik esztendőnkig bizony mind vénülünk, de ötven esztendőn túl már visszafiatalodunk. Jókai Mór
6. Az öregkor az addig élt élet testben és lélekben is megnyilatkozó, markánsan láthatóvá váló végső formája. A test és a lélek pontosan olyan lesz, amilyennek addig "faragták". Ha egy fát szerető gondoskodással ültetünk el, és nap mint nap törődünk vele, pompás lombkoronát növeszt, majd gyümölcsöket érlel, és kellő odafigyeléssel hosszú éveken át képes árnyékot adni. Ha nem gondozzuk, nem figyelünk rá, élete megszakad: termőre fordulás helyett kiszárad és elpusztul. Ilyen az ember élete is. Az, hogy ki milyenné válik öregkorára, egy folyamat része. Boldizsár Ildikó
7. Eljön egy pont az életünkben, amikor hivatalosan felnőtté válunk. Elég idősek leszünk, hogy szavazzunk, igyunk és más felnőttes dolgokban vegyünk részt. Hirtelen elvárják, hogy felelősségteljesek legyünk. Komolyak, felnőttek. Megnövünk, megöregszünk, de felnövünk-e valaha is? Valahogy felnövünk, családunk lesz, férjhez megyünk, elválunk, de többnyire ugyanazok a problémáink, mint tizenöt évesen. Mindegy, mennyit növünk vagy öregszünk, akkor is örökké botladozunk, örökké keresgélünk.
8. A társadalmunk szinte elutasítja az öregeket, ami hatalmas ostobaság, hiszen az öregség is elkerülhetetlen és természetes része az élőlények életciklusának. Arról nem is beszélve, hogy milyen szívtelenség.
9. Az életutánzat, amit a tévében és a moziban látunk, azt sugallja, hogy az emberi lét meglepetéseket, hirtelen változásokat tartogat; azt hiszem, mire az ember eléri a felnőttkort, ez olyan eszmévé válik, amit bizonyos szinten elfogadunk. Ilyen dolgok időről időre megtörténnek, de úgy vélem, legnagyobbrészt hazugság. Az élet változásai lassan következnek el. Úgy jönnek, ahogy a legfiatalabb unokaöcsém lélegzik legmélyebb álmában; néha szeretném a mellkasára tenni a kezem, hogy él-e még. Stephen King
10. Életünknek csak egy kis szakaszában vagyunk fiatalok, mégis úgy tûnik, mintha örökké tartana. Az évek múltán pedig, ahogy öregszünk, egyre gyorsabban halad, így végül a két időszak egyenlővé válik.