Amor Towles

Legyen bármilyen megalapozott is egy jó tanács, nem mindenkire érvényes. Ahogy nincs két egyforma bor, nincs két egyforma ember sem, már egy év korkülönbség vagy az eltérő születési hely is radikális eltéréseket okozhat.

Az, hogy az ember mindig egy lépéssel előrébb járjon a szerelemben, folyamatos éberséget igényel. Ha valaki sikeres hódításra készül, minden mondatát jól meg kell gondolnia, minden gesztusra oda kell figyelnie, minden pillantásnál résen kell lennie. Más szóval, egy lépéssel előrébb járni kimerítő foglalatosság. De ha egy lépéssel hátrébb járunk? Ha hagyjuk, hogy elcsábítsanak minket? Nos, az olyan, mintha hátradőlve szopogatnánk a borunkat, és minden kérdésre gondolkozás nélkül rávágnánk azt, ami legelőször az eszünkbe jut.

Az emberi élet velejárója, hogy idővel saját filozófiát kell választanunk magunknak.

Ahogy öregszünk, abból a feltételezésből merítünk vigaszt, hogy többnemzedéknyi idő kell egy életforma elhalványulásához. Hiszen még ismerjük a nagyszüleink kedvenc dalait, bár soha nem táncoltunk rájuk.

Az életünk csupa bizonytalanság, és rengeteg a csüggesztő, sőt ijesztő körülmény, de ha kitartunk és megőrizzük a szívünk tisztaságát, a teljes megvilágosodás lesz a jutalmunk - a pillanat, amikor mindaz, ami addig történt velünk, hirtelen egyetlen elkerülhetetlen folyamat részeként tûnik fel, és annak az új, izgalmas életnek a küszöbén találjuk magunkat, ami kezdettől fogva nekünk rendeltetett.

Az ember nem teljesedhet ki csupán azáltal, hogy meghallgatja a Seherezádét egy aranyozott színházteremben, vagy a kuckójában gubbasztva olvassa az Odüsszeiát. Jobban teszi, ha inkább nekivág az ismeretlennek, mint Marco Polo, amikor felfedezte Kínát, vagy Kolumbusz, amikor felfedezte Amerikát.

Egy gyermek számára ebben rejlik a karácsony varázsa (...). Akár egyetlen ajándék is kalandok végtelen sorával kecsegtet, és közben még csak el sem kell hagyni a házat.