Aki nagy útra készül, aki testi erejét nagy próbának veti alá, még az is, aki bárminemû sport-téren másokkal versenyre kel, lemond kedves szokásairól, kényelmét, mulatságait céljának eláldozza. Nem érdemel-e a szellemi küzdés terén elérendő siker éppen ilyen áldozatokat?

Kapcsolódó idézetek

1. A fizikai kondíción kívül szükség van még az akaratra, az építő dühre, a szenvedélyre, a harci szellemre, a belső boldogságra. Mert egy megtört sportoló vereségre ítéltetett. Egy megtört ember - az élet minden területén - vereséget fog szenvedni.
2. A legtöbb embernek, aki sorra kergeti az érmeket, rekordokat, és egyre komolyabb kihívások elé állítja magát, szerintem vennie kellene a bátorságot az igazi kihívással szembenézni: önmagával. Ne érts félre, ettől még lehet sportolni, sőt így lesz csak igazán értelme!
3. Ha edzett vagy, nem nagy szám lefutni a maratont, viszont amikor pár száz méter is kihívást jelent, akkor igazán tiszteletre méltó dolog nekiindulni és nem feladni, értékelni a fokozatos fejlődést minden részsikerből - lehet az akár az első megállás nélkül lefutott kilométer - erőt meríteni és menni tovább. A siker szerintem (hobbisportoló szinten) nem elsősorban alkati kérdés. Aki kitartó és beleteszi a munkát, az előbb-utóbb menthetetlenül eredményes lesz. A többiek pedig mindig megtalálják majd a külső tényezőket, amikre mutogatva felmentik magukat a komolyabb energiabefektetés alól.
4. A szellemi úton az embernek előbb-utóbb választania kell, hogy megelégszik-e a világi örökségével, vagy valami olyat keres, ami azon túlmutat. Utóbbi elnyeréséhez elkerülhetetlen, hogy a világi élet vonatkozásában áldozatokat hozzunk.
5. Menni kell előre. Nem másokkal foglalkozni, vagy épp azzal, hogy mindenki hülyének néz... Tudod, egy dologban biztos vagyok: a nagy utak, azok, amelyek igazán hosszúak és jelentőségteljesek, hatalmas megállító táblákkal vannak tele, és nehézségekkel, pontosan azért, hogy próbára tegyenek, hiszen nem mindenki érdemli meg a jutalmat. Azt a valamit, amit neked szántak, és a tiéd. Nem kell mindenkinek felérnie a csúcsra - pedig mindenki előtt ott a lehetőség. De egy dolgot érdemes szem előtt tartani: a tiéd lehet minden, amire vágysz, de ha nem teszel érte semmit, a helyén marad - ahogy Te is. Oravecz Nóra
6. A zarándokutakat gyakran a spirituális életút fizikai megfelelőjének tekintik. Mind a kettőhöz egészen különleges hozzáállásra van szükség. Aki elindul rajtuk, az gondosan felkészül, és megfogadja, hogy semmilyen körülmények között sem adja fel. Elengedhetetlen a bátorság, hogy leküzdjük az út során felbukkanó akadályokat. Tendzin Gjaco
7. Sokszor a számodra legkedvesebb dolgokat kell odaadnod részben vagy egészben, vagy a számodra legértékesebb, legdrágább kincseidet, vagy egy részüket kell beáldoznod azért, hogy elérhesd a célodat! Ha vállalod az időt, az energiát, a fáradtságot, mint áldozatot, és persze azt, hogy a világ lustábbik fele hülyének fog nézni és mindent el fog követni annak érdekében, nehogy különb vagy sikeresebb legyél náluk... nos, az állhatatos kitartásodért viszonzásképpen biztos lehetsz a dicsőséges győzelemben!
8. Nem a bíráló számít, nem az, aki fanyalog, mert az erős ember egy pillanatra megbotlott, vagy mert ezt vagy azt szerinte jobban is csinálhatta volna az, aki cselekedni mert. Egyedül azé az érdem, aki kiáll a küzdőtérre, akinek arca porban, verejtékben és vérben fürdik, aki vitézül tör előre, aki újra meg újra téved és hibázik, mert a tévedések és hibák minden erőfeszítés velejárói, aki síkra száll a nemes ügyért, aki szerencsés esetben végül megízlelheti a diadal gyümölcseit, s ha derekas teljesítménye dacára végül mégsem arat sikert, legalább tudja, hogy soha nem kell osztoznia a bátortalanokkal és hidegszívûekkel, akik nem ismernek sem győzelmet, sem vereséget. Theodore Roosevelt
9. Aki jó cselekedetekre szánja el magát, nem számíthat arra, hogy az emberek eltakarítják az útjából az akadályokat. Sőt el kell viselnie, hogy újabbakat gördítenek elébe. Albert Schweitzer
10. Mi értelme azon rágódni, hogy mit tehetett vagy mit nem tehetett volna az ember, hogy ura legyen saját sorsának? Kétségtelenül az is elég, ha az ilyen emberek, mint önök meg én, legalább megpróbálják a maguk kis hozzájárulását valamely igaz és nemes ügy szolgálatába állítani. És ha van köztünk, aki súlyos és komoly áldozatokra kész az ilyen célok előmozdítása érdekében, az kétségtelenül már pusztán ezért is büszke és elégedett lehet, bármi legyen a végeredmény. Kazuo Ishiguro