Aki ügyes szakácsa az érzéseinek, a virágzó teabokor minden varázsát bele tudja csempészni a csészéjébe. Nem is igen bízom azokban, akik csak szokásból isszák, mással készíttetik el, s következetesen citrommal és rummal fûszerezik, és reggel vagy este egyformán ragaszkodnak hozzá. Azt mondom, hogy minden csésze tea egy önportré.

Kapcsolódó idézetek

1. A régi mondás, hogy ízlésekről nincs mit vitatkozni, talán igaz, de nem változtat a tényen, hogy az ízlés fejleszthető. (...) Aki ritkán teázik, annak egyik keverék olyan ízû, mint a másik. De ha kedve, módja és elég ideje van, hogy kipróbálja és végigkóstolja a legválogatottabb keverékeket, igazi "szakértő" lehet belőle, és akkor megismeri a különféle fajtákat, keverékeket, meg tudja mondani, melyik ízlik neki a legjobban. És mennél jobban ért hozzá, annál jobban élvezi a legfinomabbakat. Ernst Hans Gombrich
2. Ma mindenki kávézik. De mi az a kávé? Az ember megissza, és vége. Egy csésze tea: az szertartás. Az ember eljátszik vele, megkóstolja, azzal is telik az idő. Örkény István
3. Imádom a teát. Azok, akik nem értik, tartalmatlannak nevezik. A szemükben csak pár milligrammal több a semminél. A parfümje, a lelke, az illúziója elvesz, mert nem tudják lemérni, és csak a sárga, forró víz marad a csészéjükben. Azt mondják, hogy nincs lelke, pedig csak az egyénisége hiányzik. Magunk adunk neki egyéniséget. Meddő és királyi ital, amely nem táplál, de teret enged a belegondolásunknak, az álmainknak és a fantáziánknak. Terméketlen, önmagáért való, kéjes, mint a csók. A többi italok követelőznek. Elveszik valaminket, vagy adnak valamit, megváltoztatnak. Ez csak kihozza, hangsúlyozza, aláhúzza igazi valónkat, megmutat önmagunknak, az arcunkat tükrözi. Kosztolányi Dezső
4. Kávézol... igazi, finom kávét iszol. Három cukorral, két kanálka tejporral, ahogy szoktad. Mégis, olyan furcsa. Nem olyan, mint máskor. Finomabb, lágyabb, édesebb. De miért? Nem érted. Kavargatod, ízlelgeted. Sokkal finomabb, mint máskor. Vajon a kávétól? A tejportól? A cukortól? Nem. Egyiktől sem. Mindegyik ugyanaz, ugyanannyi, mint máskor. Hanem valami mástól. Valaki mástól. Aki ott ül veled szemben, aki rád mosolyog, akinek hallod hangját, érzed szívdobbanását. Igen. Tőle finomabb a kávéd. És az életed. Csitáry-Hock Tamás
5. A szerelem (...) nem olyan érzés, ami csak úgy lezáporozik (...) az égből, hanem olyasvalami, amit gyakorolni, mûvelni, ízlelgetni kell. Akárcsak a mûvészetben és mindenfajta hivatásban: senki sem lehet jó cukrász, csak mert naponta odanyomja az orrát a cukrászda kirakatához - meg is kell kóstolni a finomságokat.
6. A jó kávé elengedhetetlenül szükséges egy újabb, megint csak semmittevésbe fulladó nap kezdetén. Az illata csábító, az íze édes, és mégis keserûség és sajnálkozás marad utána. És ebben, vitán felül, csakis a szerelem örömeihez fogható.
7. Értek az élvezetekhez. Megvan hozzá az adottságom, amelyet az idők s a történelem során fáradhatatlanul tökéletesítettem, és szerénység nélkül állíthatom, hogy valóságos mesterévé váltam a gyönyörûségeknek. Pontosabban szólva annak, hogy miképp lehet az élet valamennyi gyümölcséből - még a rothadókból is - kifacsarni a gyönyör nektárját. Mario Vargas Llosa
8. Aki eszik, az mindig őszinte. Figyelje meg, milyen odaadó, minden egyebet kizáró érdeklődéssel, elmélyedéssel pillant az evő arra a falatra, melyet majd bekebelez s nemsokára saját egyéniségévé magasztosít. Aki eszik, az szerelmet vall az életnek. Kosztolányi Dezső
9. Egy csésze jó tea kiegészíti a bizalmas együttlét boldogságának valamely hiányát, de egy csésze jó teát zivataros téli estén nemigen lehet pótolni mással.
10. A szerelem nem valami véletlen. A szerelem olyan, mint a terhes asszony éhsége: válogat. Õ tudja, mit épít, mért válogat. Meg kell keresni neki, amit kíván. Nem szabad becsapni, mással betömni. A szerelemben a pótkávé méreg. Azt kell követelnünk magunknak, aki a létével szinte kétségbe ejt. Németh László