Akit szerettünk, nem feledjük, Bármit beszéljen ajakunk. Megrezzenünk, ha szóba hozzák, Õt áldjuk, hogyha meghalunk.

Kapcsolódó idézetek

1. A sors megáldhat, meggyötörhet; Emelhet hír, vagy bukhatunk: A kedves arca sose hágy el; Õt áldja hûlő ajakunk. Reviczky Gyula
2. Kiket szeretünk, mindenben ott vannak - bármit teszünk és bármit nem teszünk -, bennünk élnek, s míg élünk, meg nem halnak, és tőlük teljes csak az életünk.
3. Ha szeretsz valakit, az sosem érhet véget. Továbblépünk, mert muszáj, de az elhunyt a szívünkben marad.
4. Amikor elveszítünk egy hozzánk közel álló, szeretett lényt, valami, amit tőle kaptunk, tovább él bennünk, és ösztökél minket. Halottaink a szívünkben élnek. A "halhatatlanságnak" ez a legvigasztalóbb formája.
5. Sohasem veszíthetjük el, amiben egyszer örömünket leltük. Mindazok, akiket mélyen szeretünk, részünkké válnak. Helen Keller
6. A szeretett személyt soha nem akarjuk elfelejteni, emlékezetünkben kiemelt helyet kap. A kezdeti fájó érzelmek idővel elhomályosulnak, de a hozzá kapcsolódó emlékek - érzések, dallamok, ízek, illatok, helyzetek - évek múlva is előhívhatják bármelyik szakaszt, és különböző intenzitással újraéljük a gyászt.
7. Ha valakit szeretek és azt elveszítem, akkor a gyászt mindenképp végig kell élni, gyászolnunk kell holtunkig azt, akit szerettünk. Konrád György
8. A szerelem nem hal meg csak azért, mert az egyik szív már nem dobog többé. Amikor szeretünk valakit, ugyanaz a szívverésünk, és az még mindig itt van, csak nem olyan erős.
9. Búcsú! dadog e szó az ajkon, könnyben ázva, s kegyetlen félbevág szerelmet, örömöt, benne szívig hasít üdvünknek távozása, szó, mit el nem takar, csak ami már örök. Alphonse de Lamartine
10. Megérezzük, ha valaki szeret bennünket. Az érzés mindenen áthatol, és bejárja a végtelenséget. Honoré de Balzac