Állati Élet - micsoda komor misztérium! Gondolatok és néma kínok felmérhetetlen világa. Az egész természet tiltakozik az ember barbársága ellen, aki félreérti, aki megmagyarázza és aki megkínozza a neki alárendelt testvéreit. Élet, halál! A mindennapos gyilkolás, amit az állatokkal való táplálkozás jelent - ama súlyos és keserû gondok kérlelhetetlenül ott lebegnek az elmém előtt. Gyászos ellentmondás. Bárcsak létezne egy másik szféra, ahol ez az alantas és kegyetlen végzet elkerül minket!

Kapcsolódó idézetek

1. Valójában szomorú tény, hogy világunk és az élet kérlelhetetlen ellentétekből áll: nappal és éjszaka, boldogulás és szenvedés, születés és halál, jó és rossz. Még csak biztosak sem vagyunk, hogy az egyik felér a másikkal, a jó a rosszal vagy az öröm a fájdalommal. Élet és világ: csatatér, mindig is így volt, nem is lesz másképp, ha pedig volna, hamarosan vége lenne a létnek. Kiegyenlített állapot sehol sem létezik. Carl Gustav Jung
2. Minden élet küzdelem! Kivétel nélkül minden élet és minden sors harc és háborúság: a sötétnek, a világosnak, a méltónak és a méltatlannak, az életnek és a halálnak, a szeretetnek és a démoni önzésnek a harca. Müller Péter
3. A biológiában semmi nem kristálytiszta, minden túlságosan összetett, felfoghatatlannak tûnő, és amikor az ember már-már azt hiszi, hogy valamit végre megértett, elég lehántania egy újabb réteget, hogy újabb problémákkal szembesüljön. A természet beláthatatlan; a természet természetfölötti.
4. A halál az élet misztériuma. Mindig a szemünk előtt lebeg, és örök rejtély marad. Az élők látják, hogyan ügyködik a testben, milyen kitartó munkát végez rajta születésétől fogva, és csak akkor ütköznek meg rajta, amikor mozdulatlan misztériummá merevedik.
5. Az ember fölött áll a Természet, melynek mûködése örök rejtély előttünk; ifjúságunkban szépnek, szûziesnek, kegyesnek látjuk ezt a rettenetes ismeretlent, elmondjuk "jó anyánk"-nak, segítő szülőnknek; de később megértjük, hogy a Természet talányos szörnyeteg, amelytől legidegenebb a szeretet, a könyörület. A nyomorult ember hiába kiáltja jajait a vak éjszakába: sem ég, sem föld nem válaszol neki... Az őrültség mindig ott leskelődik szellemünk ajtajánál, mint testünk pitvarán a betegség. Oláh Gábor
6. Az élet vége még nagyon is élet. A test, a lélek minden kétes rejtelme benne nyüzsög. Aztán a gyász egyértelmû fehéret terít a rejtelemre, förtelemre. Rakovszky Zsuzsa
7. Ahogy egyikünk sem "csak egy ember", hanem összetett egyén, akinek a teste csak egy eszköz, amin keresztül megtapasztalhatja az életet, ugyanez igaz az állatokra is. Lehet, hogy másként néznek ki, másként "beszélnek", másként viselkednek, de a lényeg ugyanaz, főleg abban a tekintetben, ami erkölcsileg számít. Élnek, tudatosak, éreznek, szenvedni tudnak, családjuk és barátaik vannak, biztonságot és kényelmet keresnek.
8. Az emberi élet (...) szünet nélküli megcsalt remények, kijátszott fáradozások s eldûlt munkálódások rövidebb vagy hosszabb lánca. A bizatlankodás, bátortalan lét mindenütt keseríti földi pályánkat, hanem ez emberi sorsunk, melyet elszánással tûrnünk kell, s azon okbúl tûrnünk is lehet, mert annak kellemetlen súlyát felettébb könnyítnünk hatalmunkban van. Széchenyi István
9. Az állatok félnek. Éreznek. Tudnak örülni és végtelen bánatot átélni. Legbelül ugyanaz az ősi szándék vezérli őket, mint minden embert: túlélni! Az összes élőlényt ez hajtja, még a növényeket is. Téti István
10. Körülöttünk mindenhol csak őrület és kegyetlenség van, és igazságtalan dolgok zajlanak. Ami az egyiknek öröm, az a másiknak fájdalom. Semmi sem kimondottan ellenünk történik, nincs egy hatalmas lény odafent vagy idelenn, aki ellenünk ármánykodna. Minden, ami történik, azért van, mert megtörténhet. Az élet nem szól többről, mint arról, hogy lélegzünk.