Ugrás a tartalomra
Álmodom még, hogy visszatér,
És úgy, mint rég, velem lesz mindig.
Hazug az álom, bármily szép.
Õ nem jön már, s hiánya pusztít!
Kapcsolódó idézetek
-
Hazug az álom, bármi szép.
-
Úgy kezdődött, régen volt egy álmod.
Fényben úszott minden éjszakád.
Sok hazugság közt eltûnt, nem találod,
De érzed, valahol messze vár még rád.
-
Ha szeretlek, akkor hazugság,
Amit igaznak hittem én.
Hazugság a sírás, a bánat
S az összetörtnek hitt remény.
Hazugság akkor minden, minden,
Egy átálmodott kárhozat,
Amely még szebbé fogja tenni
Az eljövendő álmokat.
Ady Endre
-
Csak egyet álmodsz, és jövök,
A földön itt mi sem örök,
S melletted leszek újra én.
Várnai Zseni
-
Vannak dolgok, mik hiányoznak, érzem,
És néha rád gondolok, álmodozom ébren,
Hogy milyen jó is volt egykor. Szorít a szívem.
Az élet megy tovább, és nekem is tovább kell lépnem.
-
Álmodtam én már sokszor égiszépet
És mindig fájó szívvel ébredék.
Elég! Álmodni nem akarok többet,
Se húnyt reményeket siratni még.
Kaffka Margit
-
Az álom sorsa az ébredés,
De mégis él, mégse tévedés,
Szép emlék, és ez nem kevés,
Jobban fáj az, ha elvész.
-
Minden nap fáradt lánggal ég, nélküled.
Egyedül meddig bírom még?
Minden nap várom, hova sodor a szél,
De úgysem hiszem el,
Hogy igazán itt felejtettél.
Amíg jót ígérsz,
Te jót remélsz,
Hát lépj ki álmomból,
Ahol régen élsz!
-
Pár szerelmi képzet is így ér néha véget:
ő nem jön el, te várod, vagy eljön és megbánod.
Mindaz, mi jó lehetne, úgyse lesz már benne,
hát pár ostoba álmot a fának nekivágok,
és leások mélyre, az érzet fenekére.
Kitisztul a képlet: míg álmodoztam, tél lett.
-
Te vagy az álmom, jutalmam mindenért.
S ha néha féltem, melletted véget ért.
Amikor itt vagy, nem kell már semmi sem.
Félek, hogy álmodom és mégis elhiszem.