Ami érték volt bennem: rád aggattam. Legyen arcod: cifráztalak magamban. Elárultál: mentséget fabrikáltam. Most segíts: mert eltûnsz, s leszek hazátlan.

Kapcsolódó idézetek

1. Egészíts ki, mint régen. Azelőtt, amikor én aludtam, te ébren voltál, amikor én sírtam, te nevettél. Segíts nekem most is. Emlékezz arra, amit elfelejtettem, s felejtsd el azt, amire emlékszem. Én is segítek majd neked. Bennem is van érték. Kosztolányi Dezső
2. Miattad van értelme az értelmetlen világnak. (...) Nélküled elveszett vagyok. Nincs balra, nincs jobbra. Nincs holnap, csak sok tegnap. Most már nem érdekel, mi lesz, mert megtaláltalak. Ezért vagyok itt. Miattad. Mert szeretlek.
3. Önmagamról megfeledkezve féltem őt, tudván, hogy elvesztése egyben az én vesztem is. Ha elvennéd tőlem, megvakítanál. Megvakítanád szívemet, lelkemet; arra kényszerülnék, hogy ne lássam többé az élet, a Világ szépségét. Vavyan Fable
4. Õ a részem. Nélküle üres az ágy, ízetlen az étel, unalmas a film. Tudok mással nevetni, mással enni (...), de vele vagyok otthon, bárhol is legyünk a világban. Belém égett az arca, vele vagyok egész. Hozzá vagyok kötve, valami láthatatlan szállal, jó erősen. És bár ő megkíván, megosztja velem a gondolatait, az ételét, a pénzét, tudja, hogy elviselem balgaságait, mégis megtagad. Én ebbe belehalok.
5. Bármi van a fejemben, kimondom, amit érzek. Nem áltatom magam. Fiatal vagyok és öreg. Megvettek és eladtak már számtalanszor. Megkövült az arcom, rég halott vagyok. Olyan vagyok, mint te.
6. Köszönöm... Akkor is, ha szerinted fölösleges. (...) Sérülések százait hordom magamban, miközben úgy kell tennem, mintha én lennék a világ legboldogabb embere. Ma legalább úgy éreztem, hogy valaki kézen fog, és azt mondja: nem vagy egyedül. (...) Úgy éreztem, hogy szeretnek, hasznos, fontos vagyok. Paulo Coelho
7. Az élet nélküled megijeszt, és a világnak egyre kevésbé van értelme. (...) A horgonyomra szükségem van. Ami te vagy.
8. Nem áltatlak, valószínûleg jobbat érdemelnél nálam, de önző vagyok, és nem akarlak elengedni. Beléd estem, és azt akarom, hogy te is belém essél, hátha akkor elfelejted, hogy nem vagyok hozzád való.
9. Azt csináltam magamból, amit nem lehetett, s amit tudtam volna csinálni, nem csináltam. Rossz jelmezt öltöttem magamra. Mindjárt annak ismertek, ami nem voltam, és nem tiltakoztam s elvesztettem magam. Mikor az álarcot le akartam tépni, az arcomhoz ragadt. Mire letéptem és megnéztem magam a tükörben, már megöregedtem. Fernando Pessoa
10. Te az enyém, én a tiéd: ebben biztos lehetsz. Szívembe zártalak, a kulcs elveszett; ott kell maradnod örökké. Andrew Davidson