Amíg csupán lopjuk magunknak egymást: csak lopott holmi lesz, mi rég miénk, vezekelünk a rég megérdemelt nász visszaeső kis bűnözőiként, akié vagy, elvesz naponta tőlem, s ha néha visszakaplak egy napig: megint sután, csak félig-ismerősen puhatolom felejtett titkaid, heteken át, míg várom folytatását egy-két lopott órának, meglopok minden varázst, mit új találkozás ád.

Kapcsolódó idézetek

1. Azt akarjuk, hogy vedd el tőlünk, ami kell. Hogy lopj. Ez azonban nem is lopás, mert csak azt kapod, amit átengedünk neked. Ezt adod tovább a saját hangodon, és így fogod megtalálni a saját hangodat. Minden így kezdődik. Aztán egy napon valaki tőled lop majd. Francis Ford Coppola
2. Visszalopnék én, ha tudnék, minden órát, De nincs erőm, hogy kiálljak még egy próbát. Néha rám tör még az összes szép emlék, De nélküled mind elhagyott ajándék.
3. Amikor távol vagy, szeretném, ha közel lennél. (...) De mi van akkor, amikor együtt vagyunk? Veszekszünk, hülyeségeken vitatkozunk, meg akarjuk változtatni egymást, azt akarjuk, hogy a másik is ugyanúgy lássa a világot, mint mi. Olyan dolgokat vársz el tőlem, amiknek semmi értelme, és én ugyanezt teszem veled. Néha titokban azt mondjuk magunkban: "de jó lenne, ha szabad lennék, és nem lennék elkötelezve". (...) És ilyenkor elveszettnek érzem magam. Paulo Coelho
4. Kit megraboltak gonosz tolvajok, Tolvaját lopja meg, ha mosolyog; De önmagát kétszer rabolja meg, Ki vesztésén mód nélkül kesereg. William Shakespeare
5. Kit megraboltak gonosz tolvajok, Tolvaját lopja meg, ha mosolyog; De önmagát kétszer rabolja meg, Ki vesztésén mód nélkül kesereg. William Shakespeare
6. Várnod egy jelre, várnod egy szóra; Egyszer egy héten egy lopott óra S ehhez vesszőfutásban érned: Ezt adhatom, szegénykém, néked. Ignotus
7. Ha szeretünk valamit, minden elveszett darabjával magunkból is elvesztünk egy kicsit.
8. Egymásból amit elloptunk, megpróbálnám visszarakni, de minden jót megbosszul a múlt, már nem tudunk így maradni.
9. Van, hogy évekre szeretnénk megállítani a pillanatot és van, hogy évekig várunk egy pillanatra, de olyankor nem várnak velünk. Egyedül maradunk, magunkban, a saját igazságunkkal. Lehetetlenül remélve, hogy az fog győzni, de mindig csak veszít. Azután egyszer csak elérkezik a pillanat, de addigra az a pillanat már sorsfordító is lehet, és amit elvesztettnek hittünk, újra felbukkant előttünk. Amit addig átoknak gondoltunk, az ellenkezőjére fordul, és azok között találsz új családra, akik veled együtt elvesztették azt.
10. Az egyetlen elveszett dolog az idő, amit haragunk és panaszkodásunk miatt vesztegettünk el. Vigyázni kellett volna arra az időre. Létrehozni azalatt bármit, egy asztalt, egy levelet, egy szerelmes dalt. Consuelo de Saint-Exupéry