Amíg megéljük a boldogságot, sohasem vagyunk tudatában. Csak ha már elmúlt és visszatekintünk, vesszük hirtelen - és gyakran csodálkozással - észre, milyen boldogok voltunk.

Kapcsolódó idézetek

1. Néha csak azután jövünk rá, hogy milyen boldogok voltunk, amikor a pillanat tovaszáll. De nagy ritkán, ha szerencsénk van, már akkor tudatában vagyunk a boldogságunknak, amikor megtörténik velünk. Tony Parsons
2. - A boldogság relatív. (...) És csak utólag ismerhető fel. Sose tudjuk, hogy boldogok vagyunk, csak azt, hogy boldogok voltunk.
3. Az ember sose tudja, mikor boldog. Sose vagyunk oly boldogtalanok, mint amilyennek hisszük magunkat. Marcel Proust
4. A boldogság olyan, mint az egészség: amíg megvan, észre se vesszük. Bezzeg, ahogy telnek az évek, folyton eszünkbe jut. Mihail Bulgakov
5. Az élet legritkább napjai, amikor tudjuk, hogy boldogok vagyunk. A boldogság csak ritkán öntudatos állapot: elbírhatatlanul nyugtalanító, ha egyidejûleg tudunk is róla. Márai Sándor
6. Amikor a boldogság egyik ajtaja bezárul, egy másik kinyílik. De gyakran oly sokáig tekintünk vissza a zárt ajtóra, hogy nem vesszük észre, amelyik megnyílt előttünk. Helen Keller
7. Az igazi boldogság titka: felismerni a boldogságot akkor, mikor az ember éppen megéli, s nem utólag visszavágyódni rá.
8. A boldogság egy totális pillanat, a teljesség pillanata. Ez elérhető néha, de akkor is csak egy pillanat, ráadásul legtöbbször teljesen váratlanul jön. Nem betervezhető, elhatározható. Popper Péter
9. Csoda az, ami bennünk és körülöttünk van - de nem vesszük észre. Amíg éljük, azt hisszük, természetes... Csak amikor elmúlt már, döbbenünk rá, hogy csodában éltünk. Utólag. De akkor már késő. Müller Péter
10. Mikor vagyunk igazán boldogok? Akkor, amikor képesek vagyunk értékelni a körülöttünk lévő eseményeket.