Amikor a saját gyermekemet készültem világra hozni, akkor a nőgyógyász folyton azt mondta: nemsokára szülünk. Aztán: ma szülünk. Sőt, a végén már csak ő szült, és amikor az utolsó pillanatban a gyerek apjával beültünk hozzá, akkor már teljesen kihagyott a dologból.

Kapcsolódó idézetek

1. Vizsgázhatok helyetted, kivihetem a szemetet helyetted, de nem halhatok meg helyetted. A halál pillanatában mindannyian egyedül maradunk, és mégis, talán mégsem. A szülő anya is magára marad a végső pillanatban, neki kell megszülnie picijét, amit elkezdett, nem fejezheti be más. Mégis, sokan mondták nekem, hogy a fájdalom elbírhatóvá válik, amikor hirtelen rádöbben a vajúdó nő, hogy évezredek óta, most, és a jövőben is millió és millió nő szült, szül és szülni fog, és hát nincs is egyedül, mert részt vesz ebben az örökké tartó folyamatban: az élet szül. A haldoklás nagyon hasonlít a vajúdásra. Szerintem mindenki abban reménykedik, hogy ne kelljen egyedül éreznie magát a halál küszöbén, hogy valami vagy valaki belesegíti abba az örökké tartó folyamatba, ami a halál: az élet meghal. Feldmár András
2. Amint gyermeket szül az ember, igazán soha többet nem gondolhatja, hogy "én". Mindig csak "mi". Mi a legjobb "nekünk". Noha ami "nekünk" a legjobb, az gyakran pocsék "nekem".
3. Amikor egy nő terhes, már alig várja, hogy újból birtokba vehesse saját testét. Mégis, szülés után az ember rájön, hogy lényének jelentős része függetlenedett tőle, kívülre került, s most már ki van téve mindenféle veszélynek - egyebek mellett annak, hogy bármely pillanatban eltûnhet a szemünk elől. Ezért aztán életünk hátralevő részében azon fáradozunk, miképpen tarthatnánk őt mindig magunk mellett, hogy vigyázhassunk rá. Ez a legkülönösebb dolog az anyaságban: amíg az embernek nincs gyereke, nem is tudja, hogy ez mekkora hiány. Jodi Lynn Picoult
4. Amikor megszülettem, a köldökzsinór rá volt tekeredve a nyakamra, a két karomra és az egyik bokámra. Anyám mesélte, hogy az orvos abbahagyta a szülést, és elkezdett röhögni. Ha valaha hagytam volna, hogy valami az utamba álljon, már rég nem élnék. Azt, amit mások úgy neveznek, kudarc, nekem az az élet. Reggeli. És én addig nem megyek el, amíg ki nem ürül a büfé.
5. A szülés (...) nem csupán gyermeket eredményez. Általa egy anya is megszületik. (...) Valakinek az édesanyja, gondolod róla. És valahol létezik egy gyermek, aki anyává tette ezt a nőt, és akinek a kedvéért megváltoztatta a külsejét, hogy jobban eljátszhassa a szerepet.
6. Miután megszülettetek, anya mondott nekem valamit, amit nem egészen értettem. Azt mondta: "most már azért élünk, hogy emlékek legyünk számotokra". Azt hiszem, már értem, mire gondolt. Szülőként az ember a gyerekei jövőjének kísértete.
7. Mindenkinek megvan a saját halála. Egész életünkben elkísér. A születésünk pillanatában világra jön velünk a halálunk is, aztán a végén kivisz. Vállon kocogtat vagy kézen fog a halálunk, és azt mondja, gyere szépen, itt az idő. Philip Pullman
8. Ugye tudod, mit szoktak mondani egymás közt az anyák. Ennek könnyû szülése volt, annak nehéz. (...) Hát így van ez a halállal is. Stephen King
9. Amíg fiatal az ember, lányom, magában álló dolognak lát mindent, akármi történik. Tudom én ezt, emlékszem. Neked gyereked lesz, lányom, s ezt te magában látod, mindentől külön. Fájni fog a szülés, de az a fájás is valami magányos, különálló dolog lesz, s ez a sátor is magányosan áll a világban. (...) Elkövetkezik a változás ideje, s amikor ez az idő eljön, akkor a halál csak egy darabja minden halálnak, a terhesség csak egy darabja minden terhességnek, s a terhesség és a halál két darabja ugyanannak a dolognak. Akkor aztán a dolgok nem magányosak többé. John Steinbeck
10. A szülésben az ember elveszíti saját magát. (...) Hogy hogyan építed újra magadat, miközben van már egy gyereked, az egy kemény út. Kovács Patrícia