Amikor az ember színpadra lép és megszólal a taps, nem az aznapi produkciónak szól, hanem az elmúlt éveknek, az addigi sikereknek.

Kapcsolódó idézetek

1. A taps olyan, mint egy nagy, kollektív kézfogás.
2. Egy (...) díj megfiatalít, energiát ad, de a közönség tapsa legalább ilyen nagy elismerés.
3. Az a fontos, hogy az ember a saját dolgával foglalkozzon, és azt csinálja. Ne beszéljen jobbra vagy balra, nem kell kiabálni, hogy ide vagy oda tartozik. A színpadon kell megmutatni, hogy mit tud, mit képvisel és mire képes.
4. A közönség megérdemli, és fontos, hogy az embert is ismerje, ne csak az előadót. Péter Szabó Szilvia
5. Ha csak azt nézzük, hogy ki milyen jól fo­rog, táncol a színpadon, az kevés. A történet nem erről szól, hanem a gondolatról, az érzelemről, az emberről, a hitelességről, az igaz­ságról. Az életről szól. Ha ez "átjön" a színpadról, az az ünnep. Markó Iván
6. A közönség csak azt jegyzi, aki színpadon van, aki élő alakja a zenének. A múltból nem lehet megélni. Benkő László
7. A közönség nem csak a szerepet, hanem a mögötte lévő embert is érzékeli. Piros Ildikó
8. Az előadómûvészek (...) adnak nekünk valamit, amiért sokszor 20-30 évig gyakoroltak, és hogy ez mélyebb dolog, mint amit a belépő rájuk eső részével és tapssal honorálni lehet.
9. A díjak olyanok, mint a taps - és minden színész szeret tapsot hallani. Ralph Fiennes
10. Az embernek a színpadon magához kell térnie, fel kell élednie, és gondjait, bajait a színfalak mögött hagyni. Csak a jót szabad kivinni a közönségnek. Csepregi Éva