Amikor jönnek, hogy de jó, vége a vizsgaidőszaknak, én: de jó, elfogytak a vizsgaidőpontok.

Kapcsolódó idézetek

1. Amikor valahol végre jól vagyok, eszembe ötlik: nemsokára vége. S ahelyett, hogy minden percét kiélvezném, azon búslakodom: percről percre fogy az időm. Vavyan Fable
2. Egyszer úgyis mindenki ráakad valakire, aki közli, hogy az ifjúság véget ért. Most te jössz. Jó mulatást!
3. Azt mondják, amikor vizsga előtti este azt érzed, semmit nem tudsz, az jó. Ez megvolt! (De ha a vizsga negyvenedik percében érzed ugyanezt, az rossz!)
4. Egy ideig jó. Aztán nem jó. Aztán mindegy. Aztán vége.
5. Végre elmúlt, ennek is vége, az iskola udvara üresen áll. Vége az évnek, pont ez a lényeg, a csomagom kész van, a küszöbön áll. (...) Ugye tényleg nem fog fájni, ha majd végre nagy leszek? Ugye másképp fogom gondolni azt, hogy milyenek a felnőttek?
6. A tanár - bizonyos életkorban - vizsgáztatni akar. Nem szeret többé tanítani; mindig vizsgáztatni szeret. Ez igen természetes: midőn tanít, őfelette ítélkeznek, midőn vizsgáztat, ő ítélkezik.
7. Én már úgy vagyok, ha valami újat mondok, és mindjárt cáfolnak, akkor azt mondom: "Ez jó, úgy látszik, ez új", és ha elfogadják, akkor elszomorodom, mert úgy érzem, hogy nincs jelentősége. Szent-Györgyi Albert
8. Nem bírom tovább. Vagyis bírom, de ugye, értik, hogy elvileg mire gondolok. Nina Hemmingsson
9. Bosszant, hogy néha megkérdezem, hogy van-e elég időm mindenre. Nincs szükségem időre. Ahogy neked sincs. Nincs szükségünk ugyanis mindenre. Minden megvan, amire szükségünk lehet. Már rég megvan.
10. Változik a fény. Elszállt a pillanat. Egy pillanat. Ennyi adatik az embernek. Több nem. Egyetlen pillanat, jó vagy rossz. Ez be van fejezve. Ennél befejezettebb már nem is lehet. Celia Rees