Ugrás a tartalomra
Én már úgy vagyok, ha valami újat mondok, és mindjárt cáfolnak, akkor azt mondom: "Ez jó, úgy látszik, ez új", és ha elfogadják, akkor elszomorodom, mert úgy érzem, hogy nincs jelentősége.
Kapcsolódó idézetek
-
Minden felfedezés azért felfedezés, mert ellentétben áll az összes tudással... ma is úgy vagyok, ha valamit mondok és elvetik, akkor az nagyon jó, mert lehet, hogy az egy felfedezés, és ha valamit elfogadnak, akkor azon elszomorodok, mert úgy látszik öregszem, és már semmi újat nem tudok mondani.
Szent-Györgyi Albert
-
Régen kételkedtek abban, amit mondtam, vagy vitatták, és vitatkoztunk. Ez jó dolog volt, az ember ilyenkor elemében van, mert érzi, hogy egy vitában tényeket tud felsorakoztatni, érveket hoz, és jó esetben meggyőz. Ez nagyszerû érzés. Most viszont akármit mondok, elhiszik. Nagyon kínos, mert én nem vagyok magamban annyira biztos, hogy ez jólessen. Annak örülnék, ha most is mondanák olykor, hogy vén hülye, az nem úgy van! És persze azt is megmondanák, hogy miért nem.
Csányi Vilmos
-
Fölfedeztem, hogy mi az, amitől vidám leszek, és mi az, amitől elszomorodom. És egyszer csak megértettem, hogy meg kell változtatnom a hozzáállásomat. De ez nehéz.
Paulo Coelho
-
Azt mondtad, nem érzel már irántam semmit, és ez nagyon kellemetlen, mert én viszont igen. És lefogadom, hogy ezt te is tudod.
Cassandra Clare
-
Nekem új az, hogy látom,
hogy semmit nem tudok.
Jó lenne már végre valami olyan,
ami biztos, hogy én vagyok.
Esti Kornél
-
Az ember bizonyos idő múltán saját szavait is elhasználja. Már nem érzi, mi van mögöttük. Erre új szavakat keres, csak hogy ne alkalmazza a régieket, de az újakban sokszor nincs élet, tartalom, hamisak.
Kosztolányi Dezső
-
Unom már, hogy azt mondod, hogy "minden rendben van",
unom már ezt a szar dumát, hogy "érezd jól magad",
annyira unom már, hogy úgy csinálsz, mintha minden rendben lenne.
Unom már, hogy azt játszod, hogy élvezed...
Esti Kornél
-
Amikor fiatal voltam, az idősek egy fiatal felháborító alaknak néztek; most, hogy megöregedtem, a fiatalok úgy néznek rám, mint egy felháborító idős alakra.
-
Hangozzék bár kegyetlenül, unottan.
Egy szó elég. Nem értem félre majd.
Ami eszedbe jut - pont az legyen.
Mondd ki!
De jól vigyázz. Végül még elhiszem.
Karafiáth Orsolya
-
Szavak. Kimondtam őket, és elenyésztek. Senki sem hallotta őket, ennélfogva már nem léteznek. Ha már nem léteznek, talán újra létre lehet hozni őket, és akkor majd valaki esetleg meghallja.
Frank Herbert