Amikor már nincs velünk, akit szeretünk, mindegy, hogy milyen volt, méretlenül adnánk neki az időnket... már késő...

Kapcsolódó idézetek

1. Eljön majd az az idő, amikor már nem lesz lehetőségünk együtt lenni azzal, akit szeretünk. (...) Nem akarom elvesztegetni az időt azzal, hogy marakodjak valakivel, akit szeretek, és aki sokat jelent nekem. Brad Pitt
2. Ha valaki már régen adta jelét, hogy szeret, akkor én úgy érzem, hogy már nem. Főleg, ha közben másnak is adott szeretetet. Ezért nekem folyamatosan kell az, hogy mások éreztessék a szeretetüket velem, különben elvész, és ezzel együtt én is.
3. Ha valaki meghal, akit szerettünk, egy ideig még szomorúak lehetünk, ameddig csak szükséges, de nem tarthatod magadban a szeretetet, amit iránta éreztél (...), mert a szeretet nem ér semmit, ha magadban tartod.
4. Mikor szeretünk valakit, bár hosszú éveken át szerettük, úgy ellustulunk, azt gondoljuk, a másik úgy is tudja. Úgyhogy nem mondjuk annyiszor, nem mutatjuk annyira. De mikor tudjuk, hogy elveszítjük, hiába mondanánk, nem lesz aki hallja.
5. Mindnyájunk életében elérkezik egyszer a pillanat, amikor egy szerettünk segítségre szorul, és ugyanazt a kérdést fogalmazzuk meg. Készek vagyunk segíteni, de ha egyáltalán tudunk, mivel segíthetünk? Való igaz, hogy oly ritkán tudunk a hozzánk legközelebb állókon segíteni, akár azért, mert nem tudjuk, hogy mely részünkből kell adnunk, vagy még gyakrabban azért, mert arra, amit adni tudunk, nem tartanak igényt. És így van az, hogy azok, akikkel együtt élünk, kitérnek előlünk. És mi mégis szeretjük őket! Szeretjük őket a teljes megértés nélkül is.
6. Sok mindent elrontunk akaratunkon kívül. Sietünk, éljük az életünket, nincs időnk megállni és segíteni, ha az túl sok erőt és kitartást kívánna tőlünk. Azt mondogatjuk magunknak: majd... amíg aztán... egyszer rádöbbenünk, hogy nem maradt több helyrehozni való, túl késő.
7. Eljön az a pillanat, amikor már nem tudjuk kicsiholni magunkból a szerelem érzéseit. Csak a tragikum marad. Hogy valakiért vagy valamiért éljünk, elveszti az értelmét. Értelmet csak abban a gondolatban találunk, hogy meghaljunk valamiért. Albert Camus
8. Vannak pillanatok, amikor jobb elfogadni, hogy vége, már nincs mit tenni. Amikor már kár tovább remélni: meg kell adni magunkat a sorsnak.
9. Az idő nagyon is véges. Bármennyit töltünk is el azzal, akit szeretünk, amikor elérkezünk a végéhez, sohasem tûnik elégnek. J. R. Ward
10. Ha szeretünk valakit, nem bízhatunk az időben. Mikor elhagy minket, az olyan érzés, mintha eltelne egy emberöltő, mintha idegenné válna számunkra, de mikor hazatér, mintha soha el sem ment volna. Fredrik Backman