Fredrik Backman

Halloweenkor normális másnak lenni.

Csak azok tudják megváltoztatni a világot, akik kicsit mások, a normálisok viszont semmire sem képesek.

Ha az embernek nincs mondanivalója, legjobb kérdezni valamit. Mert az emberek, ha megkapják a lehetőséget, hogy magukról beszéljenek, azt is elfelejtik, hogy előtte rosszat gondoltak a másikról.

Minden ember életében eljön a pillanat, amikor el kell döntenie, milyen emberré váljon. Olyanná, aki hagyja, hogy a többiek eltapossák, vagy olyanná, aki nem.

Nem mindegy, hogy az ember azért gonosz, mert muszáj, vagy csak azért, mert megteheti.

Egyetlen napsugár is elég, hogy elkergesse az árnyakat.

Mi, emberek alapvetően optimisták vagyunk az idővel kapcsolatban. Mindig azt hisszük, hogy lesz még elég idő ezt-azt csinálni a többi emberrel. Elég idő, hogy elmondjunk nekik dolgokat. Aztán történik valami, és hirtelen ott állunk, és olyan szavakra gondolunk, mint a ha.

Akárhol is él, minden gyerek legalább egyszer került már életveszélyes helyzetbe játék közben. Minden baráti társaságban van egy, aki folyton túl messzire megy. Aki először ugrik le a szikláról, és utolsóként fut át a síneken a robogó vonat előtt. Nem az a gyerek a legbátrabb, csak ő fél legkevésbé. Talán úgy érzi, hogy nincs annyi veszítenivalója, mint a többieknek.

Drukkereknél nincsen átmenet: mennyország van és pokol. A lelátóról nézve egy játékos vagy zseni, vagy mihaszna, a kettő között nincs más.

A tinédzserek egyik legegyszerûbb és legkínosabb igazsága az, hogy az életük nem azon áll vagy bukik, hogy mit tesznek. Ennél sokkal lényegesebb, hogy mi az, amit végül nem tesznek meg. Csak majdnem.

Mikor szülővé válunk, senki nem mondja el nekünk, hogy az egész egy csapda, egy becsapós kérdés, egy gonosz vicc: sosem leszünk elegendők, és sosem győzhetünk.

A sikeres csapatok a tagjaiktól sikeresek, nem attól, hogy egy edző rekedtre üvöltözi magát a kispadról.

Bárkit meg lehet tanítani, hogy legyen idióta, de egy idiótának semmit sem lehet megtanítani.

Lehet veszekedni, de attól még összetartunk. Szorosan, szorosan, szorosan összetartunk.

A legjobb játékosokban lakozik valami sötétség, ezért lesznek a legjobbak, azt hiszik, a sötétség eltûnik, ha elég sokszor győznek.

Úgy nézel ki, mintha földrengés közben sminkeltél volna!

Ha szeretünk valakit, nem bízhatunk az időben. Mikor elhagy minket, az olyan érzés, mintha eltelne egy emberöltő, mintha idegenné válna számunkra, de mikor hazatér, mintha soha el sem ment volna.

Mi, akik szeretjük a sportot, nem mindig szeretjük a sportolókat. Feltételt szabunk a szeretetünknek: álljanak a mi oldalunkon, játsszanak a mi csapatunkban, versenyezzenek a mi színeinkben. Csodálhatunk egy ellenfelet, ámde sosem szeretjük, legalábbis úgy nem, mint azokat, akik minket képviselnek - mert mikor a mieink győznek, úgy érezzük, mi is győztünk.

A legtöbb ember nem elég bátor ahhoz, hogy titkok nélkül éljen. Mindenki álmodik olykor láthatatlanságról, de senki sem álmodik átlátszóságról.

Házasság? Kellene a későbbi fázisára egy másik szó. Mert "örök szerelem" nincs, csak a szeretet tart ki annyi ideig, az pedig nem egyszerû. Egész embert igényel. Mindent. Szőröstül-bőröstül.