Ármányra, bûnre senki leckét bár nem ad, a trón megadja.

Kapcsolódó idézetek

1. Nem tudom, hogy mi a siker titka, de azt igen, hogy a bukás titka az, ha mindenkinek a kedvében akarunk járni. Bill Cosby
2. Nem tudom, hogy mi a siker titka, de azt igen, hogy a bukás titka az, ha mindenkinek a kedvében akarunk járni. Bill Cosby
3. Ahogy a játék véget ér, a király és a paraszt is ugyanabba a dobozba mennek vissza.
4. Varázslatos az emberi agy: elfelejtünk egy illatot, de csak amíg újra meg nem érezzük, kitörlődik egy hang a memóriánkból, de csak amíg újra meg nem halljuk, és még a rég eltemetett érzelmeink is képesek újjáéledni, ha visszatérünk ugyanarra a helyre, ahol születtek. Paulo Coelho
5. Aki nem képes minden múltat feledve a pillanat küszöbére telepedni, aki nem tud egy ponton - mint a győzelem istennője - szédülés és félelem nélkül megállni, az sosem fogja megtudni, mi a boldogság. Friedrich Nietzsche
6. A ki, a mi, a hol és a mikor soha nem olyan fontos, mint a miért.
7. A pénz csak ott boldogít, ahol más nem adhatja meg a boldogságot. Jane Austen
8. Ha vége a világnak, hogyan dúlhat tovább a csata, miért nem hull a borzalom csöndje a kastélyra, miért nem teszi le mindenki a fegyvert? Joanne Kathleen Rowling
9. A divat első számú szabálya: a cipő és a praktikus szó soha nem szerepelhet ugyanabban a mondatban. Harlan Coben
10. Csakis a véletlent foghatjuk fel üzenetként. Ami szükségszerûen történik, ami várható, ami naponta ismétlődik, az néma. Csak a véletlen szól hozzánk. Milan Kundera
11. A bölcs király sose akar háborút, de mindig készen áll rá.
12. A bölcsességhez nem vezet más út, csak a tapasztalat. Darren Shan
13. Eszembe jutnak gyerekkori játékaim a homályos, aranyos kertben, melyet istenekkel népesítettünk be, a határtalan birodalomban, amivé ez az egy négyzetkilométernyi, egészen soha meg nem ismerhető, föl nem fedezhető terület vált számunkra. Zárt civilizációt teremtettünk, a dolgoknak olyan értelmük, a lépéseknek olyan visszhangjuk volt ott, amit soha senki más meg nem érthet. Mi marad ebből a gyermekkori árnyakkal népes, nagyszerû, forró, fagyos kertből, amikor az ember felnőtt lesz, és más törvények szerint él? Ha most visszatérsz hozzá, reményed vesztve, csüggedten haladsz el a szürke kövekből rakott alacsony fal mentén, s elámulsz, hogy ilyen szûk helyen elfért az ország, amely végtelenséged volt egykor; elámulsz, és tudod: ebbe a végtelenségbe soha többé nem fogsz visszatalálni, mert nem a parkba: a játékba kellene visszatalálnod. Antoine de Saint-Exupéry
14. A fantázia vágtató csikóit el nem veheti senki, és álmaim tobzódásába senki bele nem szólhat. Fekete István