Arthur Miller Az ügynök halálában azt mondja: "Az ügynök álomvilággal ügynököl - ez a mestersége". Tulajdonképpen a színész is álomvilággal ügynököl. Nem mintha valami hamis vagy nem létező portékát próbálnánk eladni a nézőnek. Mi a való élet alapján újrafogalmazott történeteket éljük meg a színpadon, azt igyekszünk továbbadni, közvetíteni.

Kapcsolódó idézetek

1. Az ügynök álomvilággal ügynököl - ez a mestersége. Arthur Miller
2. Az üzletember a realitásérzékéből él, a fantázia burjánzása elég veszélyes lehet - az ember ott is esélyt lát, ahol semmi sincs, nagyobbnak látja a rizikót, mint amilyen valójában -, következésképpen a jó üzletember elég száraz egy figura. (...) Az író azonban éppen a fordítottja, főleg, ha tudományos-fantasztikus mûveket ír. Ha fejlett realitásérzéke lenne, hozzá sem fogna a regényíráshoz, hiszen annak valószínûsége, hogy meg is jelennek a mûvei, jóval kisebb, mint hogy a hóember túléli a pokolban. A fantázia területén viszont hatalmasnak kell lennie, mûvésznek, valódi artistának; a lehetetlen, az ép észnek ellentmondó, az abszurd dolgok területén igazán otthon kell hogy legyen, a legtévesebb gondolatmeneteket is következetesen kell végigvinnie, meg kell hazudtolnia teret és időt, számára semmi sem lehet lehetetlen. Andreas Eschbach
3. A színész számára az élet nem egyszerûen a megfigyelés tárgya, amelyet aztán a technika segítségével többé-kevésbé tehetségesen újjáéleszt a színpadon. Az élet belenő a színész technikájába, formálja emberi tulajdonságait.
4. A színészet lényege, hogy létrehozunk egy olyan világot, ami akár valós is lehetne, ezáltal egy varázslat.
5. A mûvészet világa a színlelés világa. A mûtárgyhamisító minden képén, minden hamisítványán aranyat csinál az egyszerû vonalakból.
6. A színész egyik nap tündér lehet, a másik nap gonosztevő. Egy estére az egész világ ura lehet, a következő este pedig egyszerû szolga. A színpadon mindig a saját életünkből indulunk ki, abból építkezünk, ugyanakkor felszabadító, hogy elrejtőzhetünk egy szerep mögé. De minden szerep igazságát meg kell találni a hiteles játékhoz. Halász Judit
7. Olykor-olykor mindenki szívesen átadja magát a fantáziának. (...) Alkalomadtán úgy teszünk, mintha meg akarnánk győzni magunkat, hogy a titkaink nem is olyan rémségesek. Igen, a szerepjátszás egyszerû játék. Ott kezdődik, hogy magunknak hazudunk, és ha másokat is meg tudunk győzni a hazugságunkról, nyert ügyünk van.
8. Mostanában az embernek az az érzése, valójában ma már semmi sem titok. Mi ismerjük az ő titkaikat, ők meg a mi titkainkat. Ügynökeink gyakran az ő ügynökeik is, és ugyanez fordítva. Aztán végül ki ejti át a másikat, a magasságos ég sem ismeri ki magát. Néha az a benyomásom, hogy mindenki tudja mindenki titkait, de összeesküdtek, hogy úgy tegyenek, mintha nem tudnák. Agatha Christie
9. Az éber emlékezés is önkényes: előhívjuk a tudatunkból azt, akit akarunk. Akit nem, azt visszaküldjük. Idő teltével az ember magányos színházmester lesz, körülötte árnyak, színes árnyak akár. A fiatal képzelődik, a felnőtt cselekszik, az öreg emlékezik. Konrád György
10. Csináljon úgy, mintha élne, legalább játssza meg, mint egy színész. Egy idő múlva aztán... hosszú idő múlva a játék igazivá válik. John Steinbeck