Az állam választása egyúttal a háború, a fajirtás, a rabszolgaság, a pénzügyi, erkölcsi és oktatási korrupció, a propaganda, az erőszak terjedésének választása. Sosem kapod az egyiket a másik nélkül. Másképp gondolni olyan, mintha az ember azt képzelné, hogy az ember igazolhatja a maffiát anélkül, hogy igazolná a hatalma fenntartásához alkalmazott erőszakot. Akár azt is elképzelhetnénk, hogy támogathatjuk a katonákat anélkül, hogy egyszersmind támogassuk a gyilkosságokat, amiket elkövetnek.

Kapcsolódó idézetek

1. Az erőszak, ha van más választás, erkölcstelen. Az erőszak, amikor nincs más, a túlélés.
2. Az Állam egy alapvető erkölcsi gonosz, nem csak azért, mert erőszakot használ, hogy elérje a céljait, hanem azért is, mert az Állam az egyetlen társadalmi szervezet, ami képes gazdaságilag előnyössé tenni a háborút azok számára, akiknek hatalmában áll kikiáltani és profitálni belőle. Más szóval egyedül az adóztatás állami hatalmával lehet úgy pénzelni a háborút, hogy nyereségessé váljon a társadalom bizonyos csoportjainak. A pusztítás csak azért lehet nyereséges, mert az erőszak költségeit és kockázatait az adófizetőkre hárítják, míg az előnyeit az a néhány ember élvezi, aki közvetlenül irányítja vagy befolyásolja az Államot. Stefan Molyneux
3. A társadalomnak mindig meg kellene nézni, mi az, ami lehetséges. A kultúra ebből a lehetőségcsomagból általában valamit kiválaszt, de ha olyat választ, ami biológiailag nem optimális vagy kifejezetten tiltott, akkor a kultúra erőszakot, boldogtalanságot, mindenfélét eredményez. Csányi Vilmos
4. Várhatnánk a General Motors következő reklámját, amelyben saját autóik hibáit részletezik, és a versenytársaik által gyártott jármûvek erényeit dicsérik. Vagy várjunk talán a McDonald`s színes szórólapjaira, amelyen eltömődött artériákat mutatnak? Ha így tennénk, hiába várnánk. Hasonlóképp, mit várunk, milyen fényben fogja beállítani magát az állam, amikor ő tanítja a gyermekeket? Talán elvárnánk a kormány által fizetett tanároktól, hogy nyíltan beszéljenek az államhatalom gyökeréről, amely az erőszak kezdeményezése törvényesen lefegyverzett polgárok ellen? Talán azt várnánk tőlük, hogy nyíltan és őszintén beszéljenek jövedelmük forrásáról, amely az adó, amit erőszakkal ragadnak el a diákjaik szüleitől? Vajon elvárnánk, hogy ugyanezek a tanárok arról beszéljenek, miként nő folyamatosan az állam hatalma az érdekcsoportok szüntelen nyomásán és kapzsiságán át, akik mohóságuk erőszakos kikényszerítésének költségeivel azokat az adófizetőket akarják terhelni, akiken élősködnek? Természetesen nem. Stefan Molyneux
5. Körülbelül annyi értelme van az államhoz fordulni biztonságért, mint a maffiára támaszkodni "védelemért". A maffia valójában csak önmagától véd téged, mint ahogy a kormányok is. Bárki, aki odalép hozzád, és azt mondja: "Meg kell hogy fenyegesselek és el kell lopnom a tulajdonodat, hogy megvédhesselek téged és a tulajdonodat", az nyilvánvalóan vagy elmebeteg, vagy finoman szólva nem érdekli a személyed és tulajdonod védelme. Mindaddig, amíg újra meg újra bedőlünk a régi hazugságoknak, örökké ki fognak rabolni minket az állítólagos tulajdonjogaink érdekében, és háborúba fognak küldeni minket külföldi vagy belföldi "ellenségeink" ellen, hogy a hatalmon levők továbbra is kirabolhassák azokat, akiket magunk mögött hagyunk. Stefan Molyneux
6. Erőszakra erőszak a válasz, a háború háborút szül, és a halál csak halált hoz. A veszélyes kör megtöréséhez nem elég gondolkodás és kétségek nélkül cselekedni.
7. Az állam legfőbb feladatának azt tekintem, hogy az egyént megvédje, és alkalmat nyújtson neki arra, hogy alkotó személlyé fejlődjék. Legyen tehát az állam a mi szolgánk, és ne mi legyünk az állam rabszolgái. Ezt a parancsolatot szegi meg az állam, amikor bennünket erőszakkal arra kényszerít, hogy katonai és háborús szolgálatot teljesítsünk; holott ennek a jobbágyszolgálatnak célja és eredménye más országok embereinek megsemmisítése, vagy fejlődési szabadságuk meggátlása. Csak olyan áldozatokat hozzunk az államért, amelyek javára válnak az emberi individuumok szabad fejlődésének. Albert Einstein
8. A háború csúnya dolog, de nem a legcsúnyább. Sokkal rosszabb az erkölcs és a hazafias érzés romlott és leépült állapota, amely azt hiszi, hogy semmit sem ér egy háború. Amikor egy népet puszta ágyútöltelékként vagy szuronyok célpontjaként használnak egy vezető szolgálatára és önző céljaira, az ilyen háború lealacsonyítja a népet. Háború más emberi lények védelmében, amit a zsarnoki igazságtalanság ellen vívnak, háború, amely győzelemre vezeti elképzeléseiket a helyesről és a jóról és amely az ő saját háborújuk, amelyet szabad döntésükkel becsületes cél érdekében folytatnak, az gyakran újjászületésük eszköze. Az az ember, aki semmiért sem hajlandó megküzdeni, és nincs semmi, amivel jobban törődne, mint a személyes biztonságával, az egy nyomorult lény, akinek esélye sincs arra, hogy szabad legyen, hacsak nem kiváló emberek erőfeszítései teszik azzá és tartják meg szabadságát. Mindaddig, amíg az igazságnak és az igazságtalanságnak az emberiség fölötti befolyásáért folyó, állandóan megújuló harca véget nem ér, az embereknek szükség esetén készen kell állniuk háborút vívni az egyikért a másik ellen. John Stuart Mill
9. Bármilyen névvel is illessék, bármi is legyen jogalapja vagy szervezeti felépítése, a kormányzat mindig és mindenhol egy alapvető célt szolgált: hogy elnyomja és kizsákmányolja a tömegeket, hogy védje az elnyomókat és a kizsákmányolókat. Legfőbb jellegzetessége, nélkülözhetetlen támasza a rendőr és az adószedő, a katona és a börtönőr. Mellettük mindig ott találjuk a hazugság sáfárait, legyenek bár papok vagy tanárok, akiket azért fizet és oltalmaz a kormányzat, hogy leigázván az emberek elméjét, engedelmes barommá tegyék őket. Errico Malatesta
10. Nem akadályozhatjuk meg azt, hogy mások gondolatai érintsék értelmünket, de megválogathatjuk, hogy mit fogadunk be és mit utasítunk vissza. Hatnunk kell és hatásokat kell eltûrnünk, de hathatunk jótékonyan vagy károsan, és engedhetjük magunkra hatni a jót vagy a rosszat. Ebben rejlik a választás, mely egyaránt fontos nekünk és az egész világnak: "Jól válassz: mert választásod rövid és mégis végtelen!" Annie Besant