Az angyalok - úgy érzem - odafenn, Ha suttognak szerelmesen, puhán, A lángoló igék közt sohasem Lelnek oly ájtatosat, mint "Anyám".

Kapcsolódó idézetek

1. Úgy fáj a lelkem, mit felelhetek? Lámpaként, szerelmem, mindig ott leszek. Távol boríthat sírhalom, Örökké rólad álmodom, Mint akkor, angyalom! Én édes angyalom. Adam Makos
2. Az anyák olyanok, hogy maminak szólítjuk őket, meleg a nyakuk meg a válluk, ahová a fejünket fúrjuk, és jó szaguk van. Az anyák mindig (mindenkor, bármikor etc.) velünk foglalatoskodnak, állandóan rajtunk tartják a szemüket, és ettől láthatóan boldogok. Boldogok. A szemük színe olyan, mintha az ég be volna borulva, de mégis ragyogna a Nap. Nevetős szemük mélyén - később - meglátjuk a szomorúságot is, az állandó, kiapadhatatlan és eltörülhetetlen fájdalmat, amelyről nem tudjuk, mire vonatkozik, hacsak nem magára a nevetésre. Enni adnak, inni adnak, puszit adnak. (...) Vagy arra ébredünk, hogy ülnek az ágyunk szélén, és fogják a kezünket. Vagy pihekönnyû tenyerüket a mellkasunkhoz tartják, a szívverésünkön, és így ébredünk. Akárhogy is, amikor kinyitjuk a szemünket, az ő arcuk tölti be az egész látható teret. A világot. Később lesz egy rövid szakasz, amikor nem szeretjük (a falnak megyünk tőle), ha hozzánk érnek. Nem kell ezt kimondanunk, tudni fogják, érezni, és megtorpannak az ajtóban, ezt még mi nem látjuk, és azt sem, hogy onnét hosszan és kedvtelve kémlelnek minket, (...) mi még az álmok ködében úszunk, amikor puhán, aranylón, mintha angyalhangot hallanánk, valami gyönyörûségeset, puhán, suhogva, igen, a nevünket, egy angyal rebegi el a nevünket, az első nyújtózkodást megelőző rebbenésünkre az anyák is rebbennek, elrebbennek, vissza abba az életükbe, amelybe nincs belátásunk, árnyékos vidék, és amely igazán sosem érdekelt bennünket, halljuk a nevünket az égből. Esterházy Péter
3. Amikor anyám a szemembe néz, azt hiszem, egy angyal vagyok. Tenyerei közé veszi arcomat, ilyen szépen senki nem tud ölelni, és csókja ma is lüktet homlokomon. Magához húz: - szeretlek, kisfiam. Fülembe suttogva gyönge hangja szólt. Karácsony este volt. Papp Für János
4. Néha még az égen kereslek. Tudom, hogy a Földön nem találnék rád! Néha még a mélyben kereslek. Már tudom, az angyalom vagy, És álmomban vigyázol rám. Rúzsa Magdolna
5. Arany-imát írnék az én anyámnak, arany-tüzet, arany-szót, mint a hajnal. És el nem unnám, egyre-egyre írnék egy vén toronyba, szünes-szüntelen. Oly boldog lennék, Istenem, de boldog. Kosztolányi Dezső
6. Édes, kedves kis angyalom, Nálad minden gondolatom: Éjjel-nappal gondolok rád, Szívem szeret, ajkam imád.
7. Nincs másik olyan tisztán angyali szeretet, mint amit egy apa érez a lánya iránt. A feleségünket vágyakozva szeretjük, a fiainkat ambícióval, de amit a lányaink iránt érzünk, arra szavak nincsenek. Joseph Addison
8. Mosolygva várom azt a perczet, Midőn láthatlak angyalom. Midőn epedve nézhetek rád S feléd röppen szó ajkamon. Midőn kezed enyémben érzem, Bár hallgatunk oly csendesen, Nem tudja senki csak mi ketten: Szeressük egymást, kedvesem.
9. De szerelmünk több volt, mint soké, Ki nagyobb, mint ő meg én, Okosabb, mint ő meg én S sem az angyalok a felhők felett, Sem az ördögök tenger fenekén Nem tehetik, hogy szívtől a szív, Elváljunk, ő meg én. Edgar Allan Poe
10. Valóra válhatnak az álmok. Ismét dalra fakad a lélek, az angyalok meg minket néznek. Örökre kezedben a kezem, kérlek, hogy soha ne hagyj el engem.