Az anyai szeretet, az önzetlen és bátor fellépés a családért vagy a közösségért ugyanolyan ösztö­nösen beprogramozott magatartásnormák, mint a zabálás vagy a párzás, mégis egyértelmûen jobbnak és nemesebbnek tartjuk az előbbieket.

Kapcsolódó idézetek

1. A gyereknek, mint mindenkinek, az lenne a jó, ha úgy viselkednénk, mint egymást szerető, normális emberek, akik nem akarnak állandóan előnyökhöz jutni a másik által, hanem az egymás iránti érzelmeken alapuló, kellemes és örömteli együttélés lehetséges útjait keresnénk. Nem túlféltően, nem túlóvóan, nem neurotikus kötődésben. Az a szülői, nagyszülői habitus, hogy képtelen vagyok a jelenben élve, felelős emberként mérlegelni egy kérést, hanem mindig pattanok, amikor valamit kiejt a száján, önmagában abnormális, és egy gyereknek rosszat tesz, ha abnormális gesztusok sokaságát kell átélnie. Vekerdy Tamás
2. Nekünk - anyáknak, apáknak, állampolgároknak - jogunk van, ha nem kötelességünk, és mindenekelőtt hatalmunkban áll jobbá tenni a világot a mindennapi döntéseinken és cselekedeteinken keresztül.
3. Az anyai ösztön a gyermeket magunk elé emeli, és szerintem ezzel nincs is semmi baj. Azzal már igen, ha személyiségünk teljesen feloldódik az anyaságban. Hiszem, hogy a gyerekünknek is jobb, ha nem mondunk le érte mindenről, ha nem hozunk érte a szükségesnél több áldozatot. Egy kiegyensúlyozott, helyét másban is megálló nő harmóniát sugároz, és jó példát mutat a gyerekének is. Jakupcsek Gabriella
4. Hiába mondjuk csemetéinknek, hogy legyenek becsületesek, őszinték, ha azt látják, hogy kapcsolatainkban mi nem olyanok vagyunk. Nincs az a prédikáció, amely képes lenne helyettesíteni egy jól végzett, mintaadó cselekedetet. A megfelelő viselkedési szabályok az olyan családokban sajátíthatóak el, amelyeknek van családi élete, amelyekben terveznek, szerveznek eseményeket, játszanak, ünnepelnek, beavatják a gyermekeket a felnőttek életébe, vagyis ahol elegendő tere van annak, hogy a család felnőtt tagjaitól megtanulható szabályok megmutatkozzanak és elsajátíthatóak legyenek. Csányi Vilmos
5. Adni a magabiztost, a tévedhetetlent, a győztest és a feddhetetlent, jól ismert viselkedésforma, sokszor és sokaktól látott magatartás. Az ellenkezőjére, az előítéletmentes, őszinte elfogadásra mennyivel kevesebb példánk van! Nem a karitatív jellegû, a szervezett eseményekre és cselekvésformákra gondolok, mint mondjuk a népkonyhák mûködtetése, vagy a karácsonyi szeretetszolgálat, hanem a tragédiákat megelőzni kívánó, spontán emberi gesztusokra.
6. Az autó elé ugró anya, vagy aki megeszik egy doboz őszibarack befőttet, amikor az utolsó falat ételen már nem lehet megosztozni, vagy aki szakadt ruhát visel a munkába, hogy az apró, drága lábacskát a szükséges cipő óvja... az ilyen anyai szeretetet önfeláldozásnak nevezik.
7. Azokért tegyünk legtöbbet, akik bennünket legjobban szeretnek. Azonban a jóakaratot nem ifjonti szokás szerint a szeretet lángja, hanem inkább állandósága és változatlansága után kell megítélnünk. Marcus Tullius Cicero
8. Ha az anyám valóban szeret, akkor én szerethető vagyok. Ha anyám becsap a kedvességével, akkor én egy félrevezethető undok lény vagyok, a hisztériás álszeretetet mímelve én is átverem a környezetemet. Nekem jár az, hogy mindenki tegyen úgy, mintha szeretne engem. S ha ennyire sem becsül, akkor nagy cirkuszokkal indulok el a szeretet kikényszerítésére, amiből legtöbbször rejtett, majd nyílt utálat kel életre. Popper Péter
9. A nemi szerepnek megfelelő viselkedést a családban és a tágabb környezetben tanuljuk. A "nőies" vagy "férfias" viselkedés megtanulásában bizonyosan szerepe van az anyai és apai mintának. De a nemi irányultság nem tartozik ide, az befolyásolhatatlan ösztönmûködés, amit nem kell, de nem is lehet tanulni. Ahogy a kultúránkban elvárt étkezési szokásokat a családunkban tanuljuk, de az éhséget magát nem.
10. Sokféle szeretet van. Apai, anyai, testvéri, baráti, felebaráti. Családszeretet, gyerekszeretet... Ezek mind erős kötések. Főleg az anyai szeretet. De intenzitásában semmi sem fogható ahhoz, ahogy egy férfi és egy nő – ha összetartoznak – szeretni tudják egymást! Müller Péter