Ugrás a tartalomra
Az apa és a fejedelem között, a súlyos megélhetési gondokkal terhelt szegény és a még súlyosabb gondok alatt nyögő gazdag között, a tudatlan asszony és a hírhedt mindenttudó között, a tunya álomszuszék és a lángész között, aki szárnyaló erejével az egész világra hat - mély szakadék van. De ha az egyik magas állásában híjával van a tiszta emberiességnek, akkor ott is sötét felhők fogják beburkolni őt, az alacsony kunyhóban kifejlődött tiszta emberiességből ugyanakkor tiszta, magasztos és elégedett emberi nagyság sugárzik.
Kapcsolódó idézetek
-
A mélyszegénységben élők sorsa kívülről taszító, mégis hamis biztonságot ad (lám, van még lejjebb is), belülről pedig végtelenül küzdelmes és szomorú. A sikeres, hirtelen meggazdagodott ember sorsa kívülről előbb irigylésre, majd a végén, az elkerülhetetlen bukás után kárörömre méltó, belülről pedig küzdelmes és szomorú. A kettő közötti kisember sorsa kívülről érdektelen, belülről pedig küzdelmes és szomorú.
-
Minden történetnek két oldala van, ahogy minden embernek két arca. Az egyiket mutatja a világnak, a másikat elrejti legbelül. Ezt a kettősséget a fény és a sötétség egyensúlya uralja. Mindnyájunkban ott rejtőzik a jó és a gonosz. Azoké a valódi hatalom, akik képesek elmosni az erkölcsi vonalat a kettő között.
-
Minden történetnek két oldala van, ahogy minden embernek két arca. Az egyiket mutatja a világnak, a másikat elrejti legbelül. Ezt a kettősséget a fény és a sötétség egyensúlya uralja. Mindnyájunkban ott rejtőzik a jó és a gonosz. Azoké a valódi hatalom, akik képesek elmosni az erkölcsi vonalat a kettő között.
-
Élni és megöregedni, az csak az igazi, ott van a dolog nyitja. Minden hősiesség a kitartásban rejlik, abban, hogy élni akarunk, nem pedig meghalni, és nagyság csak az öregségnél van. Egy fiatal lehet lángész, de nagy nem lehet. Nagyság csak az öregkor hatalmánál, tartós súlyánál és szelleménél lehetséges. Hatalom és szellem, ez az öregkor és nagyság.
Thomas Mann
-
Az ember mindenütt egyforma: mindenütt folyik a harc gazdag és szegény között, mindenütt elkerülhetetlen, jobb tehát kizsákmányolónak lenni, mint kizsákmányoltnak; mindenütt vannak izmos emberek, akik dolgoznak, s erélytelen puhányok, akik önmagukat gyötrik; mindenütt egyformák az örömök, mert az értékek mindenütt kifáradnak, és csupán egy indulat éli túl valamennyit: a hiúság.
Honoré de Balzac
-
Az ember természetében együtt van az egység és a kettősség. Végletei a primitívektől a kulturáltakig, az eltompultaktól a lángelmékig, a gonosztevőktől a szentekig ívelnek. Alázat és lázadás, félelem és vakmerőség, őszinteség és farizeizmus, elragadtatás és kétségbeesés - mindez együtt van ebben a szóban: "ember", sőt még sokkal több ennél... Bölcsessége mély, őrülete viszont terjedelmes.
-
Az ember vagy hősies öntudattal bizonygatja saját egyediségét, vagy egy felsőbbrendû hatalommal való egyesülésben keres menedéket: azaz kiemelkedik vagy elmerül, elkülönül vagy betagozódik. Az ember vagy saját anyjává és apjává válik, vagy örök gyerek marad.
Irvin David Yalom
-
Az ember bonyolult teremtmény. Egyrészt nemes, jótékony cselekedetekre képes, másrészt a legaljasabb csalásokra kapható. Állandó küzdelem ez, amely ott dúl mindannyiunkban, természetünk angyalai viaskodnak belső démonaink kísértésével. És néha a sötétség elûzésének egyetlen módja az, ha felragyogtatjuk az együttérzés fényét.
-
Amíg mások gazdagságért küszködnek, a megvilágosodottak, elégedettek lévén azzal, amijük van, küszködés nélkül birtokolják azt. Elégedettek lévén a kevéssel, olyan gazdagok, mint a királyok. A király pedig koldusszegény, ha a királysága sem elég neki.
Anthony de Mello
-
Minden, ami jó, úgy lebeg fölöttünk, mint valami fehér felhő, szellemi energiafelhő, és hat ránk. Az emberek ebbe a felhőbe képzelték bele Istent. Csakhogy akkor ott vannak még a rossz cselekedetek. Hány zsarnok meg hány kis vérszopó élt a történelemben, oszt azok is sugároztak ki valami energiát, és az is itt lebeg a fejünk felett, csakhogy az fekete felhő, de az is hat ránk. Ezt neveztük el a meséinkben ördögnek. (...) Az pedig, hogy ki melyik felhőnek segít, a fehérnek-e vagy a feketének, az kinek-kinek a lelkiismeretétől függ. Aki pedig nem tesz hozzá a fehérhez semmit, abból puszta füst lesz, ha tetszik, ha nem, a fekete felhővel egyesül.
Jevgenyij Alekszandrovics Jevtusenko