Johann Heinrich Pestalozzi

Hivatásod legyen: élni másokért, s mások boldogságában keresni a magadét.

Hidd el, az életben éppen a kicsiknek látszó dolgok a legfontosabbak.

Az az ember, aki könnyed szárnyalással minden tudást körülrepked, s nem edzi megismerését higgadt és következetes alkalmazás által, (...) elveszti szemléletének biztonságát, derûjét, figyelmességét s a nyugodt, csendes, a valódi örömök iránt fogékony igazságszeretetet.

Ember! Gyermekeidnek atyja, ne hajszold szellemi erejüket távoli messzeségekbe, mielőtt szellemük a közelinek gyakorlásában megedződött volna.

Az apa és a fejedelem között, a súlyos megélhetési gondokkal terhelt szegény és a még súlyosabb gondok alatt nyögő gazdag között, a tudatlan asszony és a hírhedt mindenttudó között, a tunya álomszuszék és a lángész között, aki szárnyaló erejével az egész világra hat - mély szakadék van. De ha az egyik magas állásában híjával van a tiszta emberiességnek, akkor ott is sötét felhők fogják beburkolni őt, az alacsony kunyhóban kifejlődött tiszta emberiességből ugyanakkor tiszta, magasztos és elégedett emberi nagyság sugárzik.

Üdvöt a világra nézve csak a mûvelt emberiesség jelent, és csakis általa érvényesül a felvilágosodás és a bölcsesség ereje és a törvényekben rejlő áldás.

Szûk a tudásnak az a köre, amely az embernek sajátos helyzetében üdvére van, és ez a kör hozzá közel, a személye körül, közvetlen életviszonyai körül kezdődik, s innen tágul tovább, de minden kitágulásában ehhez a középponti igazsághoz kell igazodnia, amelyből minden áldás fakad.

Istenben való hit, te nem a kimûvelt bölcsesség következménye és eredménye vagy, te az egyszerûségnek vagy tiszta érzéke, az ártatlanságnak figyelő füle.

Olyan uralkodó alatt, aki nem atyja népének, a nép hangulata nem válhatik tiszta, hálás, gyermeki engedelmességében megáldott népi érzületté.

Kiûzheted az ördögöt a kertedből, de a fiad kertjében ismét meg fogod őt találni.

Belső nyugalom híján úttalan utakon vándorol az ember. Az elérhetetlen messzeségek szomjúhozása és a sóvárgás utánuk megfosztják őt a közeli, a jelenvaló áldás élvezetétől.

A hitetlenség megsemmisíti az engedelmesség forrását.