Ugrás a tartalomra
Az apokalipszis éppúgy része a buddhizmusnak, mint a taoista filozófiának vagy a keresztény és a zsidó vallásnak. Mindig tudták, hogy az emberiség nem fejlődik, hanem válság felé halad.
Kapcsolódó idézetek
-
Az emberiség mindig az eget kutatja elméjével. A haláltól és attól való félelem, ami utána következik, szülik a vallást. Ezért a vallások is támadnak és elmúlnak, mint a civilizációk, és semmi sem tartós, csak a világ és az emberi természet.
Henry Rider Haggard
-
Az apokalipszis nem a világvége, hanem csak az általunk ismert világnak a vége.
Dan Brown
-
Soha nem volt olyan megosztott a világ, mint most: vallási háborúk, népirtások, a bolygó pusztítása, gazdasági válságok, depresszió, szegénység. És mindenki azonnali megoldást vár legalább néhány problémára a világban, vagy a saját életében. De ahogy haladunk a jövő felé, a dolgok egyre csak sötétebbnek látszódnak.
Paulo Coelho
-
A civilizált világ megundorodott önmagától. Az egyik ember úgy vezeti le undorát, hogy ha ideje engedi, rohan ki a természetbe, a másik a középkor vallásos bigottságába menekül, a harmadik okkult tanokba merül és Buddhát idézi, a negyedik kommunistává lesz; de egyben közösek: mindannyian utálják a civilizációt.
-
A vallás öl és megosztja az embereket. Lop, csal, hazudik és rengeteg időt és energiát fordít arra, hogy elleplezze a gonosztetteit. Nézz csak bárhová: zsidók és arabok; ortodox rabbik kiáltják ki magukat héber ajatollahnak, hogy kiátkozzanak más zsidókat; szunnita muzulmánok, akik síitákat gyilkolnak; a katolikusok és protestánsok öldöklik egymást, és minden egyes tagjuk olyan átkozottul rasszista és szexista, mint a Ku-Klux-Klan. Ha létezik Isten, és ha kicsit is hasonlít bármire, amit ezek teremtettek maguknak, akkor sokkal nagyobb bajban vagyunk, mint azt bárki valaha is képzelte.
-
Amit a nagy egyházak csinálnak, az néha egészen kétségbeejtő. Csak elnézem, hogy milyen sok jó és szép dolgot hirdetnek, tanítanak: szeretetet, toleranciát. A hinduknak volt vagy hatezer évük rá, hogy az emberiséget megjavítsák. A zsidóknak is volt rá négy-ötezer évük, a buddhizmusnak két és félezer, a kereszténységnek kétezer - mi az eredmény? Valami nem stimmel! Nagyon sok időt kaptak a sorstól, és valahol elvétik a lépést.
Popper Péter
-
Mindig lesznek olyanok, akiknek mankó kell az élethez, és kell a tudat, hogy nem lesz ezzel vége, és van valami a halál után. Valahol mindegyik vallási útkeresésnek, kapaszkodónak ez a gyökere: a buddhista például újjászületik, a keresztény meg a Mennyországba megy, az iszlám hívőt, öngyilkos merénylőt még hetven szûz is várja, és mindenki a sajátját gondolja igaznak. Ez már magában erősen megkérdőjelezne bennem dolgokat.
John Cure
-
A vallás (...) a tudatlanság szülötte a múltban, fenntartója a jelenben s halottja a jövőben.
-
Sokkal inkább, mint valaha, az emberiség válaszút előtt áll. Az egyik ösvény a kétségbeeséshez és a végső reménytelenséghez vezet. A másik a teljes pusztuláshoz. Imádkozzunk, hogy bölcsen a helyes utat válasszuk.
Woody Allen
-
Mit remélnek még az emberek a vallástól? Már tapogatják, hogy a kozmosz állandósult. Időtlen cselekmény. Az ismeretlen semmiből jövünk, akcidentálisan, az ismeretlen semmiben tûnünk el, akcidentálisan. Ami a létezés és a nemlétezés pillanata között "idő", annyiban tudatos csak hogy feltételezünk egy Kozmoszt, amely nemcsak vak és süket cselekmény, hanem tudatos folyamat, és ennek a tudatnak a mi tudatunk része. De ez is csak remény. Nem biztos, hogy az Univerzumnak van "tudata".
Márai Sándor