Az egyik legszörnyûbb dolog a szorongásban, hogy az ember tényleg szeretné megtenni a dolgokat, és talán este még úgy is érzi, hogy képes lesz rá. Õszintén tesz ígéreteket. Aztán reggelre teljesen lebénul. Megtagadja, szemen köpi a saját ígéreteit, mire a körülötte lévő emberek csak újra és újra csalódnak. Aztán feladják a próbálkozást, mert mélységesen haragszanak. Egy olyan dologért, amiért én is csak gyûlölni tudom saját magam.

Kapcsolódó idézetek

1. Amikor az ember szíve megszûnik dobogni a mellkasában, mindaz, amit még el akart mondani, de nem tette, minden apró darabka, amit magából akart adni, minden kudarc, amit a szőnyeg alá söpört azzal az ürüggyel, hogy túlságosan elfoglalt az élete... megszûnik vele együtt. Az a félig megtett lépés soha nem fejeződik be, és ez a legszörnyûbb dolog, amit az ember megbánhat. J. R. Ward
2. A szorongás (...) megbénít minket, beárnyékolja a mindennapjainkat, nem engedi, hogy önfeledten éljük meg a pillanatot, hiszen azt érezzük, hogy biztosan valami rossz fog történni.
3. A szorongás komplex, zavaros és sötét dolog. Nem csupán pánikrohamokról vagy a zsúfolt helyeken érzett iszonyról van szó - mert az efféle csip-csup dolgokat többnyire mindenki megérti -, hanem gyötrő megszállottságról, rémes gondolatokról, kimerítő kényszerképzetekről és rögeszmékről, fizikai rosszullétről, s mindennek a folyományaként mélységes szomorúságról.
4. Az embernek nagyjában-egészében igen rossz társaság a saját személye; ha bármekkora időtartamig önmagát kénytelen elviselni, mély undor és nyughatatlan szorongás alakul ki benne, úgyhogy szinte bármi áron menekülni szeretne.
5. Mennyire szeretnek az emberek szenvedni! (...) Dolgozhatnak, alkothatnak. Valóra válthatják az álmaikat. Ezzel szemben mit csinálnak? Rémálmokat találnak ki maguknak, aztán elkezdenek hinni bennük és félni tőlük. (...) És ami a legszomorúbb, hogy a rémálmok képesek valóra válni és halálra rémiszteni a létrehozójukat.
6. A szorongás olyan, mint a félelem, csak nehezebb elviselni. Oka megnevezhetetlen, s mivel nem lehet tudni, mitől támad, azt sem lehet tudni, mikor szabadulhatsz meg tőle. Rácz Zsuzsa
7. A szorongás a jövőbe kivetített, megfoghatatlan, fantáziával megspékelt félelem. És ennek a képletnek van egy olyan eleme - a képzelet -, amely teljesen képlékeny, nehezen megfogható vagy irányítható, és amivel szembenézni sem tudunk. És éppen ezért pusztító! Ezért emészti, zabálja fel a lelkünket és testünket, ha nem szabunk gátat neki. Al Ghaoui Hesna
8. Amilyen temérdek fizikai tünettel jár a szorongás, nem csoda, hogy az ember arra gondol: komolyan beteg. Korábban azt mondtam, hogy a szorongás megfoghatatlan dolog. Úgy is mondhatnánk, hogy sunyi betegség. Hihetetlenül jól imitál más betegségeket. Az embert felemészti a betegségtől való rettegés - az első pánikroham bekövetkeztekor a legtöbben azt hiszik, hogy szívinfarktusuk vagy stroke-juk van. Később aztán agydaganatra, sclerosis multiplexre vagy Parkinson-kórra gyanakodnak. És a lista nagyon hosszú.
9. Az a legrosszabb abban, ha valaki igazán egyedül van, hogy eszébe jut, hányszor kívánta, hogy bárcsak hagyná békén mindenki. Aztán amikor megteszik, békén hagynak, kiderül, hogy az illető borzalmas társaság a saját maga számára. John Green
10. Szörnyû érzés a félelem! Olyan, mint egy betegség, mintha össze akarnék esni, de képtelen vagyok elájulni. Mert tudjátok, ezt nem lehet megszokni. Együtt élni lehet vele, és az ember együtt is él vele, de minden nap egyre rosszabb lesz, míg végül egy nap teljesen elviselhetetlenné válik.