Az egymást tapasztó táposztó levelek képezte káposzta letépett levelein belül tapasztalt betétet, mely a kopasztott káposzta törzse, úgy hívják, hogy torzsa. Ha most a torzsára sorjába visszatapasztjuk a letépett táposztó káposztaleveleket, a tapasztalt rendben, akkor szakasztott, helyesen fejesen szerkesztett káposztát képeztünk.

Kapcsolódó idézetek

1. Egyes szavak csupán levelei, vékony ágai a nyelv törzsökének, azok rombolása könnyebben pótolható: de a szókötési formák azon nemesb ereket, csatornákat képezik, melyeken a fa éltető nedve kereng. Arany János
2. A haza gyökér, melyből életünk fája kisarjadt, az a pont a Föld kerekségén, ahol törzsünk a Föld tápláló, életadó, fenntartó erejét issza legmélyebb gyökérszálain át. Lombba borultan, terebélyes növésben széttárhatjuk messzenyúló ágainkat, - más, idegen törzsből fakadt lombok testvéri szövevényeibe kulcsolódva, a rög fölé emelkedett büszke koronával - ám csak azért, mert ott gyökerezünk abban a rögben, amelyből kinőttünk. Ha elvágják gyökereinket, korhadó hulladék, tûzrevetendő holt anyag lesz belőlünk; matériánkból szerencsés körülmények talán pompás remekmûveket faragnak, de eleven, viruló, gyümölcsöző valóságunknak vége. Baktay Ervin
3. Lapos láp. Lápos lap. Lompos lép. Lépes lomp. Tamkó Sirató Károly
4. Amikor fogsz egy rakás összetört darabot, és a megfelelő módon rakod össze őket, akkor valami új lesz belőlük, és hirtelen nem érzik már magukat annyira töröttnek; és biztos vagyok benne, hogy ezt nevezik családnak.
5. Az őszi lombhullást így is el lehet mondani, hogy a fában lévő nedvek keringése lassan megáll, az nem szállítja tovább a klorofillt, amitől zöldek a levelek, azért elsárgulnak, majd pedig egy vékony, picike hártyaréteg képződik a fa ága és a levél kocsánya között, ami azt eredményezi, hogy a levél leesik a fáról. Ugyanezt a költő nyelvén Arany János így mondja el: "Õszbe csavarodott a természet feje, vérré vált a harmat, hull a fák levele." - És igaza van neki is.
6. A természet tövisek közé rekeszti a gyenge rózsát, nem azért, hogy szaggassa, hanem, hogy oltalmazza. Az atyák dorgálása efféle tövis: oltalmazza, nem hervasztja a fiakat. Pázmány Péter
7. Ha egy tányérról levest ettél, az üresen maradó tányérra azt mondod: piszkos; pedig nem tapad rája más mint annak a levesnek maradéka, melyet előbb mint tisztát ettél. A trágya a szoba közepén mocsok, a gabonaföldön éltető-erő. Így van mindennel, ami tisztának, vagy mocskosnak tûnik; semmi sem önmagában jó, vagy rossz, csak a helyzete szerint. Weöres Sándor
8. Az ostoba a leveleket tépkedi le. A barbár a törzset vágja ki. A bölcs tövestül kiássa. Pierce Brown
9. Káposzta: közismert konyhakerti zöldség, nagyjából olyan nagy és bölcs, mint egy emberfej. Ambrose Gwinnett Bierce
10. A régi levelek kiszolgáltak, elhasználódtak, és a rovarok kilyuggatták őket. Mielőtt a fák megválnának tőlük, beléjük ömlesztik a szemetüket - vagy úgy is mondhatnánk, elvégzik a nagydolgukat. Ha ezzel megvannak, akkor egy elválasztó réteget alkotnak, majd a legközelebbi szélfuvallattal elhullatják. A zörgő levélhalom, amely immár vastag rétegben borítja a talajt, és amelyen olyan élvezetes nagy robajjal áttrappolni, lényegében véve nem más, mint a fák vécépapírja. Peter Wohlleben