Ugrás a tartalomra
Az Eigeren a képzelet szüleményei hamar egybemosódnak a valósággal, és az Eigerwand vasúti megálló a kelleténél jobban emlékeztetett arra az évek óta vissza-visszatérő álomra, amelyben valami végeérhetetlen mászás során éppen az életemért küzdök a viharban, amikor a hegyoldalba vágott ajtóra bukkanok. Az ajtó mögött kandallóval fûtött szoba, kényelmes ágy, az asztalon gőzölgő étel, de álmomban ez az ajtó rendszerint zárva van.
Kapcsolódó idézetek
-
Létezett valaha egy időpont, ami elválasztotta az azelőttöt az azutántól. Az egyik oldalra került minden szép és jó - egy álom, amihez az ébrenlét pillanataiban nem férkőzhettem.
-
Túl minden álmon, túl az ismeretlenen,
egy ajtót nyitottak neked és nekem.
Hol két világ összeér, harangok kondulnak,
a menny és pokol bennünk egybeolvadnak.
-
Álmodtam egy világot magamnak,
Itt állok a kapui előtt.
Adj erőt, hogy be tudjak lépni,
Van hitem a magas falak előtt!
Edda
-
Egykor nyírfákon hintáztam
és arról álmodom, bárcsak újra megtehetném.
Az élet ösvény nélküli erdő,
ahol az arcodat nap égeti
és leszakadt pókháló csiklandozza.
És az egyik szemed sír a gallyak karcolásától.
Elmennék a Földről egy időre,
majd visszatérnék újrakezdeni.
Szeretnék felmászni a nyírfára,
fel a fekete ágakon a hófehér mennyország felé,
míg a fa nem bírná tovább.
Ám lehajtaná koronáját és engem lerakna megint.
Jó lenne elmenni, majd visszajönni.
Van annál rosszabb is, mint nyírfán hintázni.
Robert Frost
-
Az álom olyan ablakot nyit az időben, amelyen bezuhog a jövő.
Piia Leino
-
Bemegyek, visszatérek.
Remélek, nem remélek.
Fejteném, mint egy álmunk,
még mit lehetne várnunk.
Illyés Gyula
-
Vonaton az ember rövid, ám intenzív álmokat lát, olyanokat, amelyekbe beleszûrődik a kinti valóság, olykor sokkal hihetőbb formában, mint ahogyan körbevesz bennünket.
Balla D. Károly
-
Hová tûnt az álom nappalaimból? (...) Az a másik álom, a nappali, mely végigkísért utcán és szalonon, mûhelyen és tömegen, az igazi, az a derengő és eszmélő álom, az autóbuszon, jegyváltás közben vagy a fák alatt, egy kerti úton, az a szédülés, mikor átmentem egyik szobából a másikba, az a cél, tárgy és kép nélkül való eszmélés, hogy élek, két semmi között, ez a makacs álom az életről: hová tûnt?
Márai Sándor
-
Oly kevés lehetőség adódik a szabadságra. Az egyik: a képzelet. De erről az utazásról gyakorta vissza kell szakadni a világba, s ez olyan, mintha időről időre láncra vernék az embert.
Vavyan Fable
-
Mint amikor egy szörnyûséges rémálom tart fogva. Amikor álmodban rohanni kényszerülsz; futsz, és már majd szétpattan a tüdőd, de képtelen vagy elég gyorsan futni. A lábam egyre lassabban és lassabban mozgott, ahogy utat törtem magamnak az érzéketlen embertömegben, de a hatalmas toronyóra mutatója nem lassult. Kíméletlenül, közömbösen, feltartóztathatatlanul haladt a vég felé - mindennek a vége felé.
Stephenie Meyer