Az élet (az emberi életet is beleértve) véletlenszerû eseményekből keletkezett; véges lények vagyunk; és bármennyire is szeretnénk, önmagunkon kívül senki másra nem számíthatunk, senki sem véd meg bennünket vagy bírálja el a viselkedésünket, senki más nem ad értelmes életcélt. Nincs predesztináció, mi döntünk arról, hogyan éljük a lehető legboldogabb, legteljesebb és legértelmesebb életet.

Kapcsolódó idézetek

1. Az élet nem véletlenszerû események láncolata. Nincsenek véletlenek. Az emberek nem csak molekulák, amelyek összevissza ütköznek minden ok nélkül. Okkal ütköznek egymásnak az életben. Úgy kell, hogy legyen, hogy életünk során adott emberekkel kapcsolódjon össze az életünk, olyanokkal, akik majd megváltoztatják életünk folyását és tartalmát. Pontosan azok vagyunk, akiknek lenni rendeltettünk.
2. Nincs végzet, amely megtervezné az emberek életét. Bármi, ami ér bennünket, jó vagy rossz, az általában saját tettünk eredménye, vagy cselekvésünk hiánya.
3. A hideg, fullasztó sötétség örökké tart, és mi egyedül vagyunk. Éljük az életünk, mert mást nem tehetünk. Érveket később gyártunk. A semmiből születünk; gyermekeket nemzünk, kik szintén kárhozottak; a semmibe merülünk. És ennyi az egész. A lét véletlenszerû. Nincs benne szabály, csak amit mi képzelünk bele, ha sokáig nézzük. Nincs értelme, csak amit mi aggatunk rá. Ezt a vitorla nélküli világot nem homályos metafizikai erők szabják. Nem Isten öli meg a gyermekeket. Nem a sors darabolja fel őket, és nem a végzet veti a kutyák elé. Hanem mi. Csak mi. Alan Moore
4. Az élet lényegében nem más, mint merő bizonytalanság. Bizonytalan a jövő. Anélkül, hogy bármi előjele volna, egyik napról a másikra előre nem látható fordulatot vehet az életünk, autóbalesetet szenvedhetünk, elveszíthetjük az állásunkat, a szerelmünket, a barátainkat... Összeomolhat a gazdaság, természeti csapás érheti országunkat, és hajléktalanná válhatunk. Mindig fennáll a lehetősége, hogy hirtelen meghal az ember, csak úgy, egy szempillantás alatt, minden előzmény nélkül, mintha a semmiből jönne. Nem az élete "végén", szó sincs egy élet szükségszerû lezárásáról vagy befejezéséről, bevégzéséről. Ez a bizonytalanság legfőbb, mindig jelenvaló forrása. Jannah Loontjens
5. Az életben nincs sem előre megírt forgatókönyv, sem bizonyosság (...). Akár gyilkosság áldozata lesz az ember, akár fogja valaki a kezét az utolsó pillanatban, akár többtucatnyian szeretik, akár az egész világ utálja, végül úgyis egyes-egyedül maradunk. Jennie Fields
6. Tisztán tudományos szempontból az emberi életnek egyáltalán semmi értelme nincsen. Az emberiség egy vak fejlődési folyamat eredményeként jött létre. Tetteink nem valamiféle kozmikus, isteni terv részei, és ha a Föld bolygó holnap felrobbanna, az univerzum valószínûleg ugyanúgy mûködne tovább. Legjobb mostani tudásunk szerint az emberi szubjektivitás nem fog hiányozni belőle. Ennélfogva bármiféle "értelem", amit az emberek az életüknek tulajdonítanak, csupán káprázat. Yuval Noah Harari
7. Az ember élete semmi egyéb, mint a velünk született, génjeinkben rejlő genetikai program megvalósulása. Ez persze nem akadályoz meg bennünket, hogy (...) ne éljünk a "minden lehetséges" ábrándjával.
8. Akarunk valamit, és akkor jönnek a véletlenek akaratunkon kívül. Események más helyeken, más időben, és megváltoztatják az életünket. Ki teremti a véletleneket? Mert azt tudom, hogy nem mi.
9. Nem mi választjuk meg, hogy ki kerül mellénk, hanem a világmindenség. A világmindenség dönt, és a döntés alapján valaki él és valaki meghal. Ez egy kemény törvény, de puszta szükségszerûségből minden létező behódol neki. Philip Kindred Dick
10. Úgy vélem, Isten nem azért teremtett bennünket, nem azért adta nekünk az életet, hogy lemondjunk róla, és engedjük teljesen föloldódni egy másik életben, legyen bár az a legdrágább és legmagasztosabb. Éljük a magunk életét - nem önző módon, és nem úgy, hogy másokat csak ahhoz való eszköznek tekintünk, de nem is önzetlenül, hanem önállóan és saját meggondolásunkból eredően, a mások és magunk iránti kötelességeink okos egyeztetésével. Thomas Mann