Az élethez kétségtelenül kell bizonyos emberi méltóság és fegyelmezettség, és az is, hogy az ember normálisan reagáljon arra, ami éri, mindig tudva, mi igazán baj, és mi csak bosszúság.

Kapcsolódó idézetek

1. Ahhoz a helyzethez képest kell becsületesen és természetesen viselkedni, amibe az élet viszi az embert. Borisz Leonyidovics Paszternak
2. Kegyetlenség, hogy az ember életében mindig vannak olyan emberek, akik elkövethetnek bármit, nem vagyunk rájuk képesek neheztelni. Összetörhetik az egész világunkat, szívünket, de mi abban vesznénk csak oda, ha bosszút állnánk. Borsa Brown
3. Az alapvető élelmen és hajlékon túlmenően, amire csak állatokként van szükségünk, ez az első: a méltóság. Erre mindenkinek szüksége van, és mindenki megérdemli, pusztán azért, mert ember. Kim Stanley Robinson
4. Hit és bátorság kell hozzá, hogy az élet nehézségeit, balszerencséit és szomorúságait kihívásnak vegyük, amelynek megfelelni erőt ad, és ne igazságtalan büntetésnek, amelynek nem lett volna szabad velünk megtörténnie. Erich Fromm
5. Nem minden élet méltó az emberhez, de méltósággal kell viselnie a sors (oly gyakran silány) szereposztásait. Áldjon vagy verjen? többnyire is-is. Arra való a jellem, hogy kibírjuk.
6. Voltaképpen elég, ha egyetlenegy valaki tudja az emberről az igazságot. Elég ahhoz, hogy az ember élni tudjon. Szabó Magda
7. Természetes, hogy az igazságtalanság - a sérelem minden fajtája - haragot vált ki az emberből. Jó szolgálatot tesz a harag. Mozgósítja a "küzdj vagy fuss" reakciót, ez pedig segít a túlélésben. És védi a sebet. Daniel Gottlieb
8. A méltóság ugyanolyan alapvető létszükséglet az ember számára, mint a víz, az ennivaló, az oxigén. Ha mindenáron megőrzi, az még a legborzalmasabb fizikai megpróbáltatások közepette is képes életben tartani az embert, messze túl azon a ponton, amikor a test már feladná. Elvesztése ugyanolyan biztos halált jelent, mint a szomjúság, az éhség, a kiszáradás és az oxigénhiány, de sokkal kegyetlenebb módon végez az emberrel.
9. Az embernek sok mindenre van szüksége, hogy azt érezze, él. Családra. Szeretetre. (...) De csak egy dolog kell, hogy tényleg élhessünk. Egy dobogó szív. Ha veszélyben van a szívünk, kétféleképpen reagálhatunk: vagy elfutunk, vagy támadunk. Röviden azt mondhatnám, harcolunk, vagy menekülünk. Ösztönös. Nem irányíthatjuk. Vagy mégis?
10. Mindenkinek csak egy élete van; értéktelen és a legnagyobb érték, el is dobhatja, ha akarja, az sem nehéz. Igen ám, de vele együtt hátha elvész a bosszú is, és mindaz, amit bár megcsúfoltak, leköpködtek, nevetségessé tettek mindennap és minden órán, de ami akkor is, mindennek ellenére, körülbelül úgy neveznek, hogy: az emberségbe és az emberiségbe vetett hit. Erich Maria Remarque