Az embernek sok mindenre van szüksége, hogy azt érezze, él. Családra. Szeretetre. (...) De csak egy dolog kell, hogy tényleg élhessünk. Egy dobogó szív. Ha veszélyben van a szívünk, kétféleképpen reagálhatunk: vagy elfutunk, vagy támadunk. Röviden azt mondhatnám, harcolunk, vagy menekülünk. Ösztönös. Nem irányíthatjuk. Vagy mégis?

Kapcsolódó idézetek

1. A szeretet önmagában még nem elég. Harcolnod kell, hogy megvédd. Kötődünk személyekhez és tárgyakhoz, amik összetörhetik a szívünket, de ez része annak, hogy élünk.
2. Van, hogy ölni kell, hogy élhessen az ember. Van, hogy muszáj megölni a bennünk élő szeretetet, hogy ne az öljön meg bennünket.
3. Minden ember legmélyebb érzelmi szükséglete, hogy szeressen és viszontszeressék. Ha érezzük mások szeretetét, képessé válunk a bennünk rejlő lehetőségek kibontakoztatására, ennek hiányában azonban csupán a túlélésért küzdünk. Gary Chapman
4. Azt hiszem, az ember túlélésre van programozva. És ha a túlélési ösztönnel szembemegy, ha el akarja pusztítani önmagát, az azt jelenti, hogy valami nem stimmel a programmal. Bármilyen szomorú és elkeseredett is valaki, ha az alapvető biológiai funkciói jól mûködnek, nem akarja megölni önmagát. Ahhoz az kell, hogy felboruljon az idegrendszere biokémiája, és azon lehet segíteni. Nehéz és sokáig tart, de lehet segíteni. (...) Szerintem van maga az ember, aki szomorú, és van a felborult kémiai egyensúly, ami öngyilkosságra biztat. És akkor megvan, mi ellen kell küzdeni - és az nem az ember.
5. Az ember eljut egy pontig, amikor nem bír gondolkodni. Csak érez. Azt érzi, hogy meg akar állni. Azt érzi, hogy a gyomra ég, és tudja, hogy enni akar. Azt érzi, hogy a feje tele van vattával, és tudja, hogy aludni akar. Azt érzi, hogy a torka összezárul, tûz fut szét a karján-lábán, a szíve szinte kitöri a mellkasát, és tudja, hogy futni akar. Jesmyn Ward
6. Az ember ösztönösen él. Hajlamosak vagyunk nem észrevenni azt, ami körülöttünk van. A "VAN"-okat nem becsüljük. (...) Élünk, eszünk, iszunk, dolgozunk, alszunk, szeretkezünk, és észre sem vesszük, hogy mindez milyen csoda. És amikor történik egy tragédia az ember életében, akkor mintha valaki visszarántana, és azt mondaná: Gondolkodj! Gondolkodás közben eszmélsz csak arra, milyen isteni szerencse, hogy van két kezed, két lábad, két szemed. Érzel, hallasz, tudsz tapintani, ízlelni. Fülöp László
7. Egy ember azért él, hogy szenvedjen vagy boldog legyen, hogy sírjon, aggódjon és nevessen. Ennyi. Ezért vagyunk ezen a világon.
8. Ez az egyetlen élet, ami számunkra adatott, tele van olyan kihívásokkal, amelyek fölött nincs hatalmunk. Meg tudod állítani például a szívverésed? A szíved saját ritmusa szerint dobog, és ez ellen semmit nem tehetsz. Lám, maguk az életfunkciók is túl vannak hatáskörünkön, nincs rájuk befolyásunk. (...) Ha felismerjük, hogy életerőnk forrása fölött nem rendelkezünk, könnyû megérteni, hány egyéb dologgal van ez hasonlóképp. Hát nem felszabadító a felismerés, hogy nincs értelme gyötörni magunkat? Shunmyo Masuno
9. Az élet döntések sorozata. Van, amikor sokat gondolkozunk, kattogunk. Pedig semmi mást nem kellene tenni, csak élni. Cselekedni. Szeretni. Választani. Élvezni. Jóvátenni. Boldognak lenni. Élni. Csabai Márk
10. A legfontosabb dolog az életben az emberek egymás iránt megmutatkozó szeretete. E nélkül senki nem érheti el a valódi boldogságot. És ha boldogabb életet akarunk, boldogabb családot, boldogabb szomszédokat és boldogabb országot, akkor elég az embert leginkább jellemző képességre, a szeretetre figyelni. Ha a földön élő hatmilliárd ember mind milliomossá válna, belső értékeik fejlesztése nélkül akkor sem élnének tartós boldogságban, békében. Ahhoz szeretetre van szükség, s a szeretet érzése fejleszthető. Tendzin Gjaco