Az elnyomás megteremti a saját hétköznapi normalitásait és kiegyenlítődési pontjait. Megtöri a létezés felszínét, majd a belső erőszak miatt megváltozott, mégis változatlan létezés ismét összezárul.

Kapcsolódó idézetek

1. Azáltal alakulunk, hogy ellenállunk a nyomásoknak, vagy éppen hogy nem. Nyomások és formálódás - ez az élet. Frank Herbert
2. Minden elnyomás kiváltója a félelem. Ha nem az általános félelem, akkor a zsarnoké, aki saját biztonságát félti. Isaac Asimov
3. Az ember ledönti a falakat, hogy szabaddá legyen, de aztán már nem egyéb, mint lerombolt erősség, amely minden világtáj felé nyitva van. És kezdődik a szorongás, annak a tudata, hogy nem vagyunk. Antoine de Saint-Exupéry
4. Az élet erősebb nálunk, a létező világ mit sem törődik az egyénnel. Ez borzasztó - mondom egyszer, máskor meg: ez gyönyörû. Mindenesetre: erő ez, pusztító és teremtő, és hiába is próbálnánk kivonni magunkat a hatása alól, nem lehet kiszállni. Szabó T. Anna
5. Minden elrendeződik: ez egyszerû s nyilvánvaló. De közbejön az emberi szenvedés, ami mindent megváltoztat. Albert Camus
6. Minden kapcsolatban van elnyomott és elnyomó. A forradalom a szakítás. Cserna-Szabó András
7. Az elnyomás gyakran érzékenyebbé, finomabbá, fogékonyabbá tesz. Bodor Pál
8. A belső külsővé válik; a belső folyamatosan megteremti önmagát a külsőben. Osho
9. Minden korlátozza az embert, de semmi nem állítja meg. Egy válasza van: átlépi. A lehetetlenség határvonala mindinkább hátrahúzódik. Victor Hugo
10. Az igazság a benyomások harca. Az ember csak azt látja, amivel hajlandó szembenézni; nem az számít, amit nézünk, hanem amit látunk, és amikor a különböző benyomások küzdenek egymás ellen, az igazság megtalálja a módját, hogy veszítsen, és a szörnyeteg kitör végül.