Az előrejelzés nem a tudomány csúcsa, bár hasznos dolog, különösen elméletek cáfolásában. Az előrejelzés azonban nem lehet a modellezés egyedüli célja. (...) A modell által szolgáltatott betekintés a jelenségekbe legalább olyan fontos, mint a modell előrejelzései: a modellel való játszadozás segít megérteni a dolgokat, éppen úgy, ahogyan egy gyermek sokat tanul, mikor babáival játszik.

Kapcsolódó idézetek

1. A tudomány nem próbál magyarázni, s alig próbál interpretálni - a tudomány főként modelleket állít fel. Modellen egy olyan matematikai konstrukciót értünk, amely - bizonyos szóbeli értelmezést hozzáadva - leírja a megfigyelt jelenségeket. Neumann János
2. Igazából nem vagyunk képesek egyik tudományos modell végleges bizonyítására sem. Ehelyett a tudósok kísérletek sorát folytatják le és megfigyeléseket tesznek. Csakis abban az esetben válhat a modell széles körben elfogadottá, ha kiállja ezen tesztek próbáját. Bármilyen modell vagy elmélet legfontosabb eleme azonban az, hogy jóslásokba kell bocsátkoznia, és annak esetlegesen téves volta érvényteleníti majd a modellt. Amennyire mindnyájan szeretjük, hogy ha igazunk van, a jó tudomány éppen annyira törekszik arra, hogy megcáfoljon minket.
3. A matematika nem az, hogy képleteket bemagolunk és alkalmazunk. Nem attól leszek a matematikához értő ember, hogy fejből tudom a másodfokú egyenlet megoldóképletét. Ezt a szemléletet nagyon jó lenne letörni, hogy a matematika tanulása ne egy mechanikus dolog legyen, hanem az, hogy gondolkozom, aktív cselekvője vagyok annak, ami történik, nem egy szolgaszerû végrehajtója az elmondott dolgoknak. (...) Gondolkozni örömet okoz. Az egy jó érzés, amikor én jövök rá valamire, sokkal jobb, mint amikor a tanár megmondja.
4. A tudományos modellek nem jók vagy rosszak; hanem mindig rosszak. A modellek mindig csak közelítések. Azt a kérdést kell feltenni, hogy egy modell ad-e valami pluszt ahhoz képest, amit egyébként is tudunk. Ha igen, akkor a modellben van potenciál. Gavin Schmidt
5. A játékok nem esetleges találmányok. Megvilágítják a felnövekvés gondjait és örömeit, megkönnyítik a csecsemőkortól a felnőttkorig való utánzást. Megtanítják a gyermeket arra, amiről soha nem is gondolta, hogy meg kell tanulnia, és soha nem is fog emlékezni rá, hogy valaha tanulta. Ellátja őt a legkülönbözőbb tapasztalatokkal, amelyre semmilyen más módon nem tehetne szert.
6. A változást előidézni nem ugyanaz, mint pusztán elmélkedni rajta vagy tanulmányozni. Ebből a nézőpontból a jövő nem valami kísérteties, irányíthatatlan dolognak tûnik, hanem olyasvalaminek, amit mi tervezünk és alkotunk. Jamie Susskind
7. A matematikai modellek előnyeit élvezhetjük mindennapi élethelyzetekben, és ehhez nem feltétlenül kellenek unalmas egyenletek százai vagy számítógépes kódok sorozata. A matematika alapvetően egyfajta minta. Ahányszor csak rátekintünk a világra, saját modellt építünk fel a megfigyelt minták alapján. Ha fraktálmintázatot veszünk észre egy fa ágai között vagy egy hópehely sokszorosan összetett szimmetriájában, akkor a matematika válik láthatóvá. Amikor egy zeneszám ütemére dobolunk a lábunkkal vagy amikor a hangunk visszhangzik és rezonál, ha a zuhany alatt énekelünk, akkor a matematikát halljuk. Ha a labdát becsavarjuk a kapuba vagy parabolikus röppályáján elkapjuk a krikettlabdát, a matematikát alkalmazzuk. Kit Yates
8. Nincsenek a szó köznapi értelmében vett "megváltoztathatatlan tények". A modellekkel, a teóriákkal kapcsolatban a kutatónak egyetlen dolga van: feszegesse azok határait. Kollár László
9. A tudomány, kiemelten a természettudományos kutatás, nem egy különleges létforma (bár azért az is), hanem az ismeretek megszerzésének, értékelésének, továbbadásának és hasznosításának egy olyan jól kidolgozott és bevált módja, melyet az élet legtöbb területén sikerrel lehetne hasznosítani.
10. A tudós naiv hittel szerkeszti elméleteit, sokszor szertelenül, vad fantáziával. Ezek az elméletek nem igazságok, nem felismerések, nem megtalált törvények, hanem modellek, mûködő elmekonstrukciók, be lehet őket indítani, szabadon változtatni, egyszerûsíteni, bonyolítani, lehet velük játszani. Többek között ki lehet őket próbálni a gyakorlatban. És ekkor az elmélet sorsa eldől, vagy eredménytelen a gyakorlatban, és akkor rövidesen a szemétdombra kerül, vagy valamivel jobb, mint amit eddig alkalmaztunk, valamit pontosabban ír le vagy jósol meg, mint az előző elmélet, és akkor használjuk. Használjuk, hiszünk benne, mindaddig, amíg egy jobb nem akad. Ennyi a tudomány, nem több és nem is kevesebb. Csányi Vilmos