Az első tál ételnél, a lakoma kezdetén, a legtöbb ember mohón eszik, keveset beszél és nem figyel arra, amit a másik mond; mindenki elfelejtkezik társadalmi állásáról s a nagy gyár egy munkásává válik. Hanem amikor a szükség kezd kielégülni, a gondolattalanságnak vége, a társalgás megindul, s új rend következik; mindenki, aki eddig csak fogyasztó volt, most többé vagy kevésbé szeretetreméltó vendéggé válik, aszerint, hogy a teremtő mennyi tehetséget adott neki ehhez.

Kapcsolódó idézetek

1. Amikor az ember érzi, hogy úgy szeretik amilyen, amikor bizalmat és szeretetet tapasztal, akkor szíve mélyén táplálékot kap. S ha minket a többiek táplálnak, ez felhívás arra, hogy mi is táplálék legyünk azok számára, akik szenvednek, akik magányosnak, szerencsétlennek érzik magukat. Az ember így megtanul eledellé válni. Jean Vanier
2. Legelsősorban figyelemre van szükség. A hosszan tartó figyelem, az ítélkezés nélküli jelenlét szeretetteljes kedvességgé válik, magunk vagy a másik irányában. Mindannyian a figyelem hiányától szenvedünk. Feldmár András
3. Az ember ösztönösen él. Hajlamosak vagyunk nem észrevenni azt, ami körülöttünk van. A "VAN"-okat nem becsüljük. (...) Élünk, eszünk, iszunk, dolgozunk, alszunk, szeretkezünk, és észre sem vesszük, hogy mindez milyen csoda. És amikor történik egy tragédia az ember életében, akkor mintha valaki visszarántana, és azt mondaná: Gondolkodj! Gondolkodás közben eszmélsz csak arra, milyen isteni szerencse, hogy van két kezed, két lábad, két szemed. Érzel, hallasz, tudsz tapintani, ízlelni. Fülöp László
4. Amit túlzott mértékben élvezünk, az hamarosan elveszíti az értékét. Egy kis darab sajt lassú elfogyasztása, ízlelgetése nagyobb élvezetet jelenthet, mint egy lakoma. Richard David Precht
5. A legnagyobb találmányokat és a legtöbb zseniális eredményt a tétlenségnek köszönhetjük, legyen az kényszerû vagy akaratlagos. Az emberi agy szívesen fogadja, ha kanalanként etetik meg vele mások gondolatait, de ha megfosztjuk ettől a tápláléktól, vonakodva ugyan, de elkezd önállóan gondolkodni - és ez a gondolkodás, hadd emlékeztessem rá, eredeti és ezért értékes eredményeket hozhat. Agatha Christie
6. Az ember boldogsága ma abból áll, hogy "szórakozik". Szórakozása a kielégülés, amit abban talál, hogy elfogyaszt és "betermel" árut, látványt, ételt, italt, cigarettát, embereket, előadásokat, könyveket, filmeket, mindent elfogyaszt, bekebelez. Az egész világ egyetlen nagy tárgya étvágyunknak: egy nagy alma, egy nagy üveg, egy nagy mell; mi vagyunk az örök csecsszopók, az örök várományosok, a reményteljesek - és az örök csalódottak. Egyebet sem tudunk, mint venni és kapni, cserélni és fogyasztani; minden, az anyagi és szellemi tárgyak egyaránt, adásvétel és fogyasztás tárgyává lettek. Erich Fromm
7. Amíg az ember szerelmes, minden jó és minden szép, amit a másik csinál. Addig nem veszi észre a hibáit, fogyatékosságait. (...) Mikor aztán a szerelem lanyhul, kezdi a dolgokat észrevenni. Hogy sok minden nincs jól. Sok minden nincs úgy, ahogy kellene. Az ember először küzd ez ellen az érzés ellen, ha nem is meggyőződésből, legalábbis azért, hogy önmagát igazolja. Azután erősítgeti magában, hogy ő sem tökéletes, hogy neki is ezer fogyatékossága, hibája van. Néha el is alszik az ügy, de rendszerint felébred újra. Még erősebben. (...) És mert a szerelem közben még jobban hûl, sőt egészen el is múlik, az elégedetlenséghez jön a fontolgatás is. Majd annak a keserû ténynek a megállapítása, hogy... nem volt érdemes. Bozzay Margit
8. Az étel természeténél fogva meghatározhatatlan valami. Inkább fogalom, semmint anyag, az étel a kielégülés eszméje, messze nagyobb hatalmú, mint a kielégülés maga, ezért is gyakorolhat a diétázás akkora befolyást, mint a vallás vagy a politikai fanatizmus. Nem az étel ellenállhatatlan finomsága késztet bennünket arra, hogy még többet együnk belőle, hanem éppen a jutalmazásra való alkalmatlansága. A táplálkozás legpompásabb élménye a köztesség: emlékezni az utolsó falatra, és előre örülni a következőnek. A dolog voltaképpeni evés része szinte meg sem történik. Ez a beteljesülésre való csaknem teljes képtelenség teszi olyan tantaluszi kínokat okozóvá, és egyben olyan veszélyessé is az asztali örömöket.
9. Ahogyan az lenni szokott a tiltott, de jónak és vonzónak tûnő dolgokkal - egy idő után ez alattomosan szétterjed az ember tudatában. Mindinkább foglalkoztatja a dolog, később már vonzani is kezdi. Még később céltudatos lépéseket tesz azért, hogy azokat az örömöket megszerezze. Előbb csak néha, olykor, és így van értéke, hiszen ami nehezen jön, nem könnyen felejthető, és azt sokra tartjuk. Később azonban ismét lépni kell, mert a ritkán érkező öröm már nem bizonyul elégségesnek. A szenvedély kialakult, a függőség már épülget szépen, és mire az áldozat észreveszi, már nem is tud élni szenvedélye nélkül. Nemere István
10. Az a gond az emberekkel, hogy általában elfelejtik, hogy többnyire és igazán csak a kis dolgok számítanak. Mindig mindenki el van foglalva, nyüzsög, aztán vár valamire, a kijelölt várakozójában.