Az ember a legbátrabb és a szenvedéshez leginkább hozzászokott állat, önmagában véve nem tagadja a szenvedést: akarja, sőt keresi is, feltéve, hogy megmutatják neki értelmét, a szenvedés Ezért-jét.

Kapcsolódó idézetek

1. Ahogy egyikünk sem "csak egy ember", hanem összetett egyén, akinek a teste csak egy eszköz, amin keresztül megtapasztalhatja az életet, ugyanez igaz az állatokra is. Lehet, hogy másként néznek ki, másként "beszélnek", másként viselkednek, de a lényeg ugyanaz, főleg abban a tekintetben, ami erkölcsileg számít. Élnek, tudatosak, éreznek, szenvedni tudnak, családjuk és barátaik vannak, biztonságot és kényelmet keresnek.
2. Az állat önzetlen és önfeláldozó. Szeretetében van valami, ami szíven ragadja azt, akinek gyakran van alkalma az ember könnyelmû barátságával és nyomorúságos hûségével találkozni. Edgar Allan Poe
3. Az ember mindenhez képes alkalmazkodni, ha tudja, mi vár rá. A reménytelen vergődés, az őrjíti meg az embereket. Robin Cook
4. Az ösztön nem féli a legszellemibb büszkeséget sem, (...) még a legfölényesebb, legtartózkodóbb lény is kedélytelen megfizetni adóját a természetnek, s így az ember csak azt remélheti, hogy ez az emberivé, azaz állativá való alázkodás Isten akarata szerint a lehető legkíméletesebb, legszebb, lelkileg legemelkedettebb formában történjék szerelmes odaadás, tisztító érzés köntösébe burkolva. Thomas Mann
5. Az ember az egyetlen állatfaj, amely képes tulajdon halálának a gondolatát elfogadni, és az egyetlen, amely kétségbeesik miatta. Furcsa faj, valóban: ádázul pusztítja önmagát, és ádázul küzd önnön fennmaradásáért. Robert Merle
6. Az ember falkában élő állat, ahhoz alkalmazkodik, ami a falkában elfogadott, ami magatartási norma és követelmény, akár tetszik, akár nem - ezért oda kell figyelni, mi az, ami elfogadott. Axel Hacke
7. Az ember olyan, mint egy állat, túlélő, hogy mindent megszok. Kell egy kis idő, és már utána... mindent kibír.
8. A ragadozók a (...) létfenntartás ösztönének köszönhetően ölik meg állattársaikat. Az ösztönök vezérlik, évszázados beidegződések. Az ember? Hát igen, valószínû, hogy az ember a legnagyobb állat, és a legbrutálisabb. John Cure
9. A ragadozók a (...) létfenntartás ösztönének köszönhetően ölik meg állattársaikat. Az ösztönök vezérlik, évszázados beidegződések. Az ember? Hát igen, valószínû, hogy az ember a legnagyobb állat, és a legbrutálisabb. John Cure
10. Az ember alapvetően a túlélésre van berendezkedve. Ha erős a túlélési ösztön, akkor kibírhatóak a rossz éjszakák, átizzadt nappalok. Zsótér Sándor