Az ember alapvetően a túlélésre van berendezkedve. Ha erős a túlélési ösztön, akkor kibírhatóak a rossz éjszakák, átizzadt nappalok.

Kapcsolódó idézetek

1. Az ember alapvetően versengő lény, a versenyzés pedig lehetőséget nyújt arra, hogy a legjobbat hozzuk ki magunkból. Az önmagunkkal szembeni küzdelem erős motiváló erő, de a versenyzés másokkal még ennél is erősebb inger. Csíkszentmihályi Mihály
2. Azt hiszem, az ember túlélésre van programozva. És ha a túlélési ösztönnel szembemegy, ha el akarja pusztítani önmagát, az azt jelenti, hogy valami nem stimmel a programmal. Bármilyen szomorú és elkeseredett is valaki, ha az alapvető biológiai funkciói jól mûködnek, nem akarja megölni önmagát. Ahhoz az kell, hogy felboruljon az idegrendszere biokémiája, és azon lehet segíteni. Nehéz és sokáig tart, de lehet segíteni. (...) Szerintem van maga az ember, aki szomorú, és van a felborult kémiai egyensúly, ami öngyilkosságra biztat. És akkor megvan, mi ellen kell küzdeni - és az nem az ember.
3. Az ember leleményessége és túlélési ösztöne szinte határtalan. Robert Lawson
4. Az emberek mindig is emberek maradnak, vagyis vannak ösztöneik, és ezek az ösztönök felerősödnek, ha nagyobb tömegbe verődnek, vagy ha éhesek és félnek. Nem meglepő módon akkor válnak a legerősebbé, ha egy nagy tömegben mindenki éhes és fél egyszerre. Szergej Geraszimov
5. Az ember mindenhez képes alkalmazkodni, ha tudja, mi vár rá. A reménytelen vergődés, az őrjíti meg az embereket. Robin Cook
6. A túlélési ösztön az embert arra készteti, hogy piszkos módszerekkel harcoljon. Adam Makos
7. Az ember olyan, mint egy állat, túlélő, hogy mindent megszok. Kell egy kis idő, és már utána... mindent kibír.
8. A testnek olyan szokás az élet, amit nehéz feladni. Inkább reménykedik, olyan ösztönösen, ahogy a tûztől is elrántja az ember a kezét. A remény az emberlét nagy áldása - vagy átka.
9. Az emberi természet olyan, hogy ha rettenetesen válságos helyzetbe kerülünk, az emberi elme felébred, és talál valamilyen más alternatívát. Ez emberi adottság. Tendzin Gjaco
10. Az ember sokszor fél, remeg egész éjen át, s midőn reggel azután felébred, egészen szokva érzi magát azon eszmékhez, miktől a sötétben úgy félt. Jókai Mór