Az ember, ha az abszolút tudományos fellendülés magaslataiból megtér a valóságba, nem képes a természetet sem másképpen látni, mint a maga szûk kis nézőpontjából, amelynek kukucskáló lyukja: a haszon.

Kapcsolódó idézetek

1. A társadalomban van olyan igény, hogy a tudománynak legyen haszna, és sokan ezt a hasznot a közvetlen pénzbeli haszonnal azonosítják. (...) Ez szûklátókörû dolog.
2. Az ember jár-kel a világban, mint valami nyugtalan vadállat, és valamit keres. De alighogy megtalálja, már hasznot akar belőle, és ezzel el is rontja a dolgokat. Mert a világ nem arra való, hogy hasznot hozzon valakinek. A világ arra való, hogy szép legyen, békés legyen, jó legyen. Hogy élni lehessen benne, fáradsággal, de haszon nélkül. Mert az élet értelme a szép. És a haszon a leghaszontalanabb szó, amit az ember valaha is kitalált. Pedig ma már annyira van vele, hogy ha valami szépet meglát, nyomban arra gondol: mi hasznom lehetne ebből? S ezért van az, hogy amit ilyen céllal fölépít, az hamarosan le is dől. Legtöbbször egy másik ember dönti le, aki irigyli a hasznot, és a helyén nem marad más, csak egy folt csalán: az ember örök nyoma. Wass Albert
3. Ha valaki a pénz után megy, a világ kisemmizheti. Ha az élvezetek után megy, a világ megalázhatja. De ha az ember mindenekelőtt egy növekvő személyiség, bármit magáénak tudhat, amit az élet számára kínál. Harry Emerson Fosdick
4. A valóság csak egy nézőpont. Philip Kindred Dick
5. Ha az ember csak az egyik oldalát nézi a dolgoknak, akkor csak az egyik oldalt látja (...). De minden tökéletesen a helyére kerül, ha a fejében el tudja dönteni, hogy mi a valóság, és mi az illúzió. Agatha Christie
6. Az emberi természet olyan, hogy csak a használható tudást fogadja be élvezettel. Modern időkben egy másik természet kéne... Csányi Vilmos
7. A tudós nem azért tanulmányozza a természetet, mert az haszonnal jár, hanem azért, mert örömét leli benne; és azért leli benne örömét, mert a természet gyönyörû. Ha nem volna gyönyörû, akkor nem volna érdemes megismerni, és ha nem volna érdemes megismerni, akkor élni sem volna érdemes. Henri Poincaré
8. A tudós nem azért tanulmányozza a természetet, mert az haszonnal jár, hanem azért, mert örömét leli benne; és azért leli benne örömét, mert a természet gyönyörû. Ha nem volna gyönyörû, akkor nem volna érdemes megismerni, és ha nem volna érdemes megismerni, akkor élni sem volna érdemes. Henri Poincaré
9. A természet szerint való gazdagságnak megvan a határa és könnyen megszerezhető; ellenben a hiú képzelődés szerint való gazdagság a végtelenbe nyúlik. Epikurosz
10. Az ember tehetetlensége csupán áthelyeződött egy másik szférába. Amit nyert a természettel szemben, elvesztette önmagával szemben: környezetén uralkodik, de maga azoknak a társadalmi eszközöknek a hatalmába került, amelyeknek ezt az uralmát köszönheti.