Az ember lelke a csillagokban született, s a kozmikus körpálya befutása után oda tér vissza.

Kapcsolódó idézetek

1. A test legmélyén lakozik a lélek. Emberi szem sosem látta, mégis mindenki tudja, hogy létezik. Lélek nélkül soha egyetlen ember sem született a világra. Mert amint megszületünk, a lélek testünkbe költözik, és nem hagy el sosem minket, amíg csak élünk. Ott van bennünk, mint a levegő, amit beszívunk, születésünk percétől halálunk pillanatáig.
2. Amibe az ember születik, az számára az univerzum. Ungváry Rudolf
3. Az embernek lelke van, amely hinni és repülni tud, s ez a lélek halhatatlan és farkasszemet néz a világgal. Márai Sándor
4. Csillagok születnek és halnak meg. A körforgás örökké ismétlődik. Következő nap, következő éjszaka, és megint újra. Megszületünk és meghalunk, mint a csillagok.
5. Az embernek csak a teste születik meg világra éretten; a lelkének még sokáig szüksége van egy magzatburokra, amely mögött ellenmondó elemeiből magát fölépítheti. Németh László
6. Az ember lelke olyan, mint a gyémánt, amit csiszolni kell hosszú időn keresztül, míg teljes fénye és szépsége kitisztul. Kinek ami hibája van, annak a hibának a kijavítása miatt vissza kell jönnie a földre újra meg újra. Wass Albert
7. - Amikor az emberek meghalnak, a lelkük a mennybe kerül, de csak egy kis időre. Akkor látják a régi barátaikat meg ilyesmi, hogy emlékezzenek a régi időkre. De úgy gondolom, egy idő után elkezdenek a földi életükön tûnődni, hogy jók vagy rosszak voltak-e, meg hasonlók. Aztán újra megszületnek kisbabaként. - És ez miért jó nekik? - Mert kapnak még egy esélyt, hogy jól csinálják a dolgokat (...). A lelkük jóváteheti, amit elrontottak. R. J. Palacio
8. Az ember a szíve mélyén örökké oda való, ahol született. Tamási Áron
9. A más emberekben élő ember maga az ember lelke. Borisz Leonyidovics Paszternak
10. Az ember születik valahol. Az a család. Meglát valakit, úgy érzi, hogy szereti, összeköltözik vele egy födél alá, s gyerekei lesznek. Ez a család. Wass Albert