Az ember minden életkorához más-más nyugtalanságot rendelt az Úr.

Kapcsolódó idézetek

1. Isten mindenkire annyi fájdalmat osztott, amennyit az illető el bír viselni, se többet, se kevesebbet.
2. Uram, mindenkinek külön halált, hová léte mutat, olyat adj, szerethetőt, mi bajnak is bevált. Vörös István
3. Isten békességre teremtette az embert, s nem háborúságra, s mindenkinek megadta a maga helyét, hogy éljen, s mit végezzen. Az Úristen tudja, mit csinál. Wass Albert
4. Isten mindenkire annyi terhet tesz, amennyit elbír. A. O. Esther
5. Mindenki másképp boldog és boldogtalan, jelleme, sorsa s még életkora szerint is. Müller Péter
6. Az ember vagy a nyugtalanság örökös kínjaira született, vagy pedig az unalom letargiájára. Voltaire
7. Úristen! Azt rendelted az ember sorsául, hogy ne legyen boldog, csak míg nem jön meg és ha csak ha már megint elment az esze! Johann Wolfgang von Goethe
8. Isteni gondviselésnek azt a nagy bizonytalanságot nevezzük, melynek az ember minden téren ki van szolgáltatva. Kner Izidor
9. Az Isten mindig formálja az embert, és ez a formálás fájdalommal jár.
10. A Jóistennek mindenkivel külön játszmája van.