Úristen! Azt rendelted az ember sorsául, hogy ne legyen boldog, csak míg nem jön meg és ha csak ha már megint elment az esze!

Kapcsolódó idézetek

1. Az ember azt hiszi, hogy nagyon okosan elrendezte a sorsot. De a sorsot nem lehet elrendezni. Egyszerre csak jön valami, hirtelen, egy nap, amikor nem is várod, és felborul minden. Vége. Vége. A sorsot nem lehet elrendezni. A sors rendezi el az embert. Wass Albert
2. Az ember sorsa a szívétől függ, mert mindennek lehet parancsolni, csak a szívnek nem. Lin Jü-tang
3. Képzeld el, hogy az élet célja a te boldogságod, és akkor az élet kegyetlen badarság. Ismerd fel azt, amit az emberi bölcsesség is, értelmed is, szíved is mond neked: az élet annak a szolgálása, aki téged a világba küldött, és akkor az élet folytonos örömé válik. Lev Tolsztoj
4. Az ember addig él, amíg a sorsa meg-megújuló öröm; ha ennek vége: nem más, mint élő-halott. Szophoklész
5. Csak Isten dönthet arról, hidd el, mikor, mennyit élj. Ha százszor kérded őt, és százszor nem felel, ő látja még, hogy jó vagy rossz vagy. Kapsz, mit érdemelsz. Majka
6. Úgy látszik, ha az embernek mindene megvan, csak akkor boldogtalan úgy istenigazában. Alekszej Nyikolajevics Tolsztoj
7. Az emberek egyszerûen nem tudják, hogy milyen boldogok. Addig, amíg el nem veszik tőlük ezt a boldogságot. Viktor Olegovics Pelevin
8. Az ember mindig a boldogságra törekedett, de csak tartós boldogtalanságot kapott helyette. Ezért a megvalósíthatatlant egy illuzórikus világba, az égbe helyezte. Ágh Attila
9. Az ember minden életkorához más-más nyugtalanságot rendelt az Úr. Paulo Coelho
10. Ne boldogságot kérj Istentől, hanem azt, hogy okosan használhass. S hiszem, hogy akkor a boldogság megjön magától. Robert Baden-Powell