Az ember mindig a jövőjéért cselekszik. Azt hiszem, ez alapvető hiba a mi életünkben. Soha nem a jelent éljük, hanem mindig valamilyen jövőbeli cél miatt robotolunk, csesszük el az életünket. Semmit nem csinálunk jelen időben a jövő idő miatt, és ez manifesztté tesz egy ilyen állapotot. A betegség fordít, s lehetetlenné is teszi azt a dolgot. Jelen időben élsz, mert nincs jövő idő.

Kapcsolódó idézetek

1. Nem hiszem, hogy az emberi életnek jövőbe mutató vagy összegező értelme volna. Az egyes dolgainknak, amiket csinálunk, azoknak mindig van valamilyen céljuk. Szeretném elérni ezt a poharat, ezért utánanyúlok, és így tovább. Ezt jogtalanul kiterjesztjük az egész létünkre, pedig ilyen értelemben nincs az életnek értelme és célja. Pléh Csaba
2. Az ember feláldozza az egészségét, hogy pénzt keressen. Aztán feláldozza a pénzét, hogy visszaszerezze az egészségét. És mivel olyan izgatott a jövőjével kapcsolatban, hogy elfelejti élvezni a jelent, az eredmény az, hogy nem él sem a jelenben, sem a jövőben; úgy él, mintha soha nem halna meg, és aztán úgy hal meg, hogy sohasem élt igazán.
3. Sohasem igazodunk a jelenhez. Jobban értékeljük a jövőt, úgy érezzük, mintha túl lassan jönne el, szeretnénk meggyorsítani a bekövetkeztét. Ugyanakkor a múltat idézzük, szeretnénk feltartóztatni, szerintünk nagyon gyorsan múlik el... Aki átvizsgálja a gondolatait, észreveszi, hogy azok csak a múlttal vagy a jövővel foglalkoznak. Alig gondolunk a jelenünkre, akkor is csak olyanformán, mintha azt akarnánk kideríteni, hogy mit is teszünk majd a jövőben. Tulajdonképp sohasem élünk igazán, csak reménykedünk, hogy majd még élünk. Blaise Pascal
4. Lehet, hogy elcsépelt kijelentés, de igaz: a múlt már nem él, a jövő még nem létezik, csak a ma van! És ha most nem cselekszünk, akkor holnap talán már késő lesz. Bármikor véget érhet az élet, ezért aztán most kell élni, most kell megtenni azt, amit akarunk. És nem csak beszélni róla.
5. A jövő miatt aggódunk, és a múltban élünk. És olyan gyakran kihagyjuk azt, ami előttünk van. Az egyszerût, és a jót alapnak vesszük, amíg az egyszerû és a jó nem mûködik tovább.
6. A jövőnek élek. Még akkor is, ha látom, hogy csak egy hosszú, vaksötét alagúton jutok el hozzá. Valahonnan valahová tart az életem. (...) Jövőtlen ember nemigen tudja élvezni a jelenét. Müller Péter
7. Nem a jelen befolyásolja a jövőt, te bolond, hanem a jövő alakítja a jelent. Fordítva megy az egész. Mivel a jövő adott, az események kibontakozása biztosítani fogja, hogy elkerülhetetlen és megváltozhatatlan legyen. Frank Herbert
8. Minden illúzió, ami a jövőre irányul, mert a jövő nem valóság. Ami van, az az itt és a most. A valós lelkesedés és a jelen pillanatának teljes megélése. A jövőre irányuló lelkesedés a jelen megélését teszi lehetetlenné. Röpködünk a "semmi ágán".
9. Egész életünkön keresztül mindig csak a jelent birtokoljuk és sohasem többet. A különbség csak az, hogy eleinte hosszú jövőt látunk magunk előtt, a vége felé pedig hosszú múltat magunk mögött. Arthur Schopenhauer
10. Mindig mindenki jelen időt akar kiépíteni, ahelyett, hogy egy ívet, egy folyamatot próbálna megvalósítani. Az élet egy láncfolyamat, amely a téridőben zajlik. Szerkezete van, amit fel kéne ismerni. Az ember valami célt akar elérni, hogy aztán, ha ez megvan, akkor csak örülni kelljen neki, és kész, vége. De a valóságban a folyamatok nem ilyen lineárisan mûködnek, azokban nincsenek célok, hanem csak változás van. Állandó felépülés és leépülés, illetve ezek pillanatai. Az egyes időpontok egy-egy szeletét adják ennek a folyamatnak, lehetnek jók vagy rosszak, lehet örülni nekik, vagy bánkódni rajtuk, de mindig gyorsan jön a következő, és egy év elteltével a dolog már teljesen múlttá válik. Annak, aki el tudja fogadni ezt a folyamatjelleget, nagyon könnyû lesz. Csányi Vilmos