Az ember múltja néha kő a nyakában, és olyan mélyre lehúzza a sötétbe, hogy ha nem találja meg azt a pillanatot, amikor meg tud szabadulni tőle, soha többé nem látja meg a napfényt.

Kapcsolódó idézetek

1. A múlt azonban olyan valami, ami nemigen hagyja elfelejteni magát. Ott ólálkodik körülöttünk, türelmesen várakozik, s csak az alkalmat lesi, hogy egy óvatlan pillanatban megszorongassa a nyakunkat. Leslie L. Lawrence
2. A múltba nincs visszatérés, a múlt álomnak tûnik, amely hajlítja és alakítja az embert, és olyan védtelen lesz általa, akár az árván maradt gyermek.
3. Igen, mindig a múlt. Ott van az, ami fáj, és amin nem tud túljutni az ember. Stephen King
4. Ha baj éri az embert, sohasem tudja pontosan, mivel néz szembe. Kénytelen sötétben tapogatózni. A rettegés falat von köré, akárhogy is próbál, azon nem láthat túl.
5. Az ember nem rázhatja le magáról csak úgy a múltját. Nem szabadulhat ki csak úgy rögeszméi mindent elnyelő futóhomokjából. Guillaume Musso
6. Mindig magaddal cipeled a múltat. Ettől nem menthet meg sem Isten, sem sors, sem a legjobb barát. A múlt sosem enged el.
7. Az ember nem vághatja ki magából a múltját. Az ember a múltjából van gyúrva, mint a szobor az agyagból.
8. A lezáratlan múlt tovább kísérti az embert. (...) A félig nyitva hagyott ajtót vagy ki kell nyitni és belépni rajta, vagy végképp becsukni. Mörk Leonóra
9. Vannak percek, amikor a jövő olyan komor színben jelenik meg az ember előtt, hogy nem meri lelki szemeit feléje irányítani, teljesen megszûnik benne a józan ész munkája, és igyekszik meggyőzni magát arról, hogy jövője nem lesz, és múltja nem volt. Lev Tolsztoj
10. A múlt bûnei örökké kísértik az embert. És azokat a bûnöket, amiért nem büntetnek meg, sosem teheted jóvá.