A múlt azonban olyan valami, ami nemigen hagyja elfelejteni magát. Ott ólálkodik körülöttünk, türelmesen várakozik, s csak az alkalmat lesi, hogy egy óvatlan pillanatban megszorongassa a nyakunkat.

Kapcsolódó idézetek

1. A múlt emlékei váratlanul törnek az emberre. Nem lehet felkészülni a támadásaikra, nem tudjuk, hová ragadnak bennünket, csak abban reménykedhetünk, olyan helyre, ahová szívesen megyünk.
2. A múltunk mindig velünk marad, és csak arra vár, hogy megkavarja a jelenünket.
3. A múlt sosem lép tovább nyomtalanul. Érzéseket, benyomásokat, mosolyokat, könnyeket hagy maga után, miközben folyamatosan rángat maga felé. Borsa Brown
4. A múltat nem lehet csak úgy elfelejteni; nem tuszkolhatjuk be a sarokba, hogy aztán úgy tegyünk, mintha ott se lenne. Mert mindig velünk marad, árnyékként követ, bárhová megyünk, és emlékeztet arra, hogy mit tettünk.
5. A múlt gonosz kétéltû. Érzékeink számára egyszer s mindenkorra elveszett és holt, jelenléte és elpusztíthatatlansága azonban szívósan kitart az emlékezetünkben. Albert Einstein
6. A múlt nagyon gyorsan utolér minket, akkor is, ha egész életünkben mást sem teszünk, mint megpróbálunk távol kerülni tőle. Guillaume Musso
7. A múlttal nincs mit tenni, cipelnünk kell egyre növekvő súlyát, reménykedve, hogy nem roskadunk össze alatta. Matt Haig
8. A múlt olyan, mint valami régi barát. Néha csak úgy beállít hívatlanul, és el se megy! Kate Morton
9. Néha a múlt nem múlik el, nem hajlandó feledésbe süllyedni. Mellettünk marad, mintha azt mondaná: még nem végeztél velem. Agatha Christie
10. A múlt elől nem lehet meglépni, mindegy, milyen messzire és milyen gyorsan futunk. Lassan, de biztosan beér minket. Mi kifulladunk, de a múlt soha. Hiába akarjuk hátrahagyni, nincs menekvés.