Az ember természetes vágyódással szereti az örömet is, az igazságot is, de mindegyiket gyakran rossz helyen keresi.

Kapcsolódó idézetek

1. Az ember különös hivalkodása, mely azt engedi és akarja elhitetni, hogy valami igazságra vágyik, pedig csak szeretetet kér a világtól. Albert Camus
2. Az ember időnként belebotlik az igazságba, de legtöbbször feltápászkodik, és tovább megy. Winston Churchill
3. Az ember időnként belebotlik az igazságba, de legtöbbször feltápászkodik, és tovább megy. Winston Churchill
4. Az ember végtére is vágyait szereti, nem azt, amire vágyik. Friedrich Nietzsche
5. Az ember néha megtéved, kétkedik a nyilvánvaló valóságban, még akkor is, ha felfedezte egy jó élet titkait. Albert Camus
6. Az ember, miután hozzászokott a jóhoz, hibát kezd találni benne, és többre vágyik.
7. Az embernek természet szerént hajlandósága és kívánsága vagyon az igazságra; de mégis mikor előtte volna, nem örömest fogadja azt bé; és midőn ő magát tőle megvonja, nem bosszonkodik érette.
8. Az ember azt szereti, amit lehet, ahogyan lehet, és azzal, amije van. Anatole France
9. Ha az ember szorgalmasan keresgél valami után, aminek örülhet, el is felejti azt, amit tulajdonképpen kívánt. Eleanor Hodgman Porter
10. Az ember nem mindig oda jut, ahova menni akar, de mindig oda akar menni, ahova jut.