Az embernek természet szerént hajlandósága és kívánsága vagyon az igazságra; de mégis mikor előtte volna, nem örömest fogadja azt bé; és midőn ő magát tőle megvonja, nem bosszonkodik érette.

Kapcsolódó idézetek

1. Az ember nem saját elhatározásból őszinte, hanem természeténél fogva.
2. Amit szeret az ember, aminek örül, ami vonzza, afelé siet; de ami nemigen csábítja, ahhoz mindig túl hamar elérkezik, és nincs az az ürügy, amit meg ne ragadna, hogy lassítson, hogy meg-megálljon, hogy késleltesse azt a valamiképpen kellemetlen percet. Guy de Maupassant
3. Az ember természetes vágyódással szereti az örömet is, az igazságot is, de mindegyiket gyakran rossz helyen keresi. Szent Ágoston
4. Az ember, bárki legyen is, mindig és mindenütt úgy szeretett cselekedni, ahogy akart, nem pedig úgy, ahogy a józan ész és az előny parancsolta; akarni pedig akarhat bárki bármit, tulajdon érdekei rovására is. Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij
5. Az embert nem mindig érdekli az igazság. Miért nem? Mert olykor valami más fontosabb neki. Micsoda? Az ősi vágya olyan történetek iránt, amelyek megmagyarázzák, leegyszerûsítik, érthetővé teszik neki a világot. Axel Hacke
6. Ha minden rendben van az ember körül, akkor könnyedén, félelem nélkül fogadja az igazságot. Ha nincs minden rendben, akkor viszont jobban esik egy kis kegyes hazugság.
7. Az ember, amíg igazságos úton halad, addig bátran mehet minden veszedelemmel szemben. De mihelyt a ravaszsággal, az elfogultsággal, az egyéni becsvággyal akarja magát előbbre helyezni másoknál: előbb-utóbb elbukik. Wass Albert
8. Az emberek azt hiszik, hogy az igazságot akarják, de ennek az ellenkezője igaz. Az őszinteség aljas, durva és ronda, a hazugság viszont gyakran kedvesebb, lágyabb, humánusabb. Nem őszinteséget akarunk, hanem előzékenységet és tiszteletet.
9. Az ember jól tudja, hogy nem számít, mi történik vele éppen, kit veszített el nemrégen, mennyire gyûlöli az egész világot, vagy milyen helytelen vonzalmat érezni valaki iránt, mielőtt elfogadná, hogy meggyógyult. De emberek vagyunk, és mihelyst vonzalmat érzünk valaki iránt, ettől nem tudunk elvonatkoztatni. Ilyen a természetünk. Az már más kérdés, hogy engedünk-e a vonzalomnak.
10. Becsületes ember elviseli a rovására történő igaztalanságot, csak a javára történőt nem tudja elviselni. Füst Milán