Az emberben felmerül néhanapján a kérdés, hogy megéri-e a fáradság. Nem tudom. (...) Valamikor én is azt hittem, amit sokan mások, hogy a kezdetektől megválthatom a világot. Mindent odaadtam. (...) Mert én ilyen vagyok. (...) Vagy fenékig ürítem a poharat, vagy hozzá se nyúlok. Semmire se mentem vele. A világ ugyanúgy rossz irányba halad. És tudod, mi a furcsa? Nem érzem magam vesztesnek. Sem azt, hogy elárultak. Személyes ügy, barátom, az igazságszolgáltatás.

Kapcsolódó idézetek

1. A világon mindenkinek szüksége van valakire, akire rábízhatja magát. (...) De olykor-olykor az életben azok, kikről azt hittük, mindig mellettünk állnak, hátat fordítanak nekünk. Ha ez megesik, bámulatos, mire vagyunk képesek, hogy visszaszerezzük őket.
2. Végig azt hittem, hogy a világ tettekkel megváltoztatható azzal, ha cselekszünk, ha küzdünk valamiért, de már nem tudom, hogy tényleg így van-e. Mi van, ha már azzal megváltoztatjuk, hogy jelen vagyunk? Ha kitartunk, mindegy hányszor mondják, hogy nem tartozunk ide? Ha hûek maradunk önmagunkhoz, bár próbálnak megszégyeníteni? Ha hiszünk magunkban, bár azt mondják, nagyon különbözünk? Ha mind belekapaszkodunk ebbe, ha egyikünk se hajlandó beállni a sorba, ha mind elég ideig álljuk a sarat, akkor talán a világ kénytelen lesz megváltozni.
3. Õszintének lenni, azt mondják, nehéz. Az emberek nem mernek őszinték lenni, mert úgy tartják, akkor sérülnek. Én az őszinteséget fegyverként használom a mindennapok kommunikációjában. Ha hazudnék magamnak, akármilyen dolgommal kapcsolatban, akkor hazugságot sugároznék az engem körülvevő emberek felé is. Tehát az engem körülvevő emberek is főleg ilyenek lennének. Ez nekem rövid távon lehet jó, hosszú távon azonban nem. Azzal ámítanám magam, milyen sok jó ember vesz körül. Csernus Imre
4. Mindenkinek az életében van fájdalom és igazságtalanság. Egyeseknek sokkal több nehézség jut, mint másoknak. Úgy tûnhet, nincs kiút, nincs remény, és egyedül vagy. Hogy állítjuk vissza az igazságot egy olyan világban, ami mélyen igazságtalan? Mitévők legyünk egy olyan helyzetben, ahol nem tudjuk, mit tegyünk? Nincs könnyû válasz. A büntetés nem válasz. A feladás sem válasz. Saját válaszokat kell találnunk. Ez úgy tûnhet, meghaladja erőnket, de a legfontosabb, hogy megpróbáljuk.
5. Mindenki veszít néha. Nem kapja meg, amit akar. Barátai, szerettei távoznak. Megbán korábbi döntéseket. Igyekszik, ahogy bír, mégis kudarcot vall. Nem a vesztés számít. Hanem a módja. Hogy mit kezd a vereségével. Scott Jurek
6. Nem tudom (...), tulajdonképpen mit vársz az emberektől? Fordítsanak hátat az életnek csak azért, mert a világon annyi a baj? Ingyen sose adtak semmit. Azért, ami valóban szép és jó az életben, mindig meg kell szenvedni. Dymphna Cusack
7. Elképzelhetem azt, hogy az igazság abszolút, de nem tudom elképzelni, hogy én vagy akárki más ezt az abszolút igazságot ismeri. Mi valamennyien tévedünk, valamennyiünknek igyekeznünk kell a helyes elhatározásokat keresni. Én bizony tudom, hogy a véleményemet sokszor meg kellett változtatnom. Nem állítom, hogy mindig igazam volt, és elképzelhetőnek tartom azt is, hogy most is tévedhetek. De ezen az alapon, azon a bizonytalan alapon, hogy tévedni emberi dolog, mégis emberi módon kell előrehaladnunk. Teller Ede
8. Rám valahogy minden fordítva hat, és fordítva mûködöm. Fordítva látom a világot. (...) Mindig más voltam, mint mások. Emiatt mindig rosszul éreztem magam. Nem maga a különbözőség zavart, hanem az, hogy egyedül éreztem magam ezzel.
9. Igazán senki sem tudja saját magáról, hogy mennyire őszinte. Az ember úgy éli le az életét, hogy azt hiszi, hogy őszinte, mert sohasem tette próbára valódi kísértés, azután egyszer csak szembe találja magát valami olyan döntő helyzettel, melyben egyrészről a teljes bukás néz vele farkasszemet, másrészről felbukkan a lehetőség, hogy a kudarcot sikerré változtassa olyan eszköz révén, amely roppant könnyûnek tûnik, mégis... hogyan is mondjam... nem becstelen, csak éppen nem egészen törvényes. Erle Stanley Gardner
10. Önmagamról rengeteg dolgot elmondtam, és egyáltalán nem érzem azt, hogy ezzel az információval bárki árthat nekem. Mert hát az illető tudja, és elferdíti, akkor mi van? Semmi, mert én TUDOM, hogy mi az IGAZSÁG. Az életemben az elferdítés nem oszt és nem szoroz. Csernus Imre