Ugrás a tartalomra
Az emberek eddigi hosszú történetük során mindig szerettek volna valamiféle előrepillantást vetni az utódaik jövője vagy legalább a sajátjuk felé. Sikertelenül. Kizárólag a stabilis társadalmak valamennyi ideig állandó életének jövőjét, a változatlanságot lehet megjósolni. Ennek egyszerû oka van, hiányzik a leíró nyelv a jövő szerkezetének feltárásához. Részletesebb magyarázat helyett gondoljanak csak arra, ha mondjuk 100-150 évvel ezelőtt jósolgattunk volna a mai időkről, milyen lehetett volna a leírása televízió, mobiltelefon, internet nélkül, még a vírus szót és fogalmát is csak mintegy 120 éve ismerjük.
Kapcsolódó idézetek
-
A jövőről csak a múlt vagy a jelen nyelvén tudunk beszélni, gondolkodni. Hiányoznak azok a szavak, amelyek új helyzeteket, új találmányokat, új tárgyakat jelölnek. A mai jelen száz évvel ezelőtt leírhatatlan volt, mert nem ismerték a jelentését a komputer, internet, televízió, atombomba szavaknak - hogy csak néhányat említsünk.
Csányi Vilmos
-
Még ha tisztán látnánk is a jövőt, esetleg nem lennének meg az eszközeink a leírására. Ezért korlátozódik oly gyakran a jövőről alkotott víziónk annak a világnak a felturbózott változatára, amelyben jelenleg élünk.
Jamie Susskind
-
Régen az emberek azért fordultak a jósokhoz, hogy megtudják a jövőt. A jövő azonban szeszélyes, mert a jelenben hozott döntések irányítják.
Paulo Coelho
-
Bármit tartogasson is a jövő, bármilyen döbbenetes változások jöjjenek is a jövő évben, a jövő évtizedben vagy a jövő évszázadban, mi valószínûleg nagyjából ugyanazt tesszük majd. Másokat hibáztatunk a bajainkért, bonyolult fantáziavilágot építünk, hogy ne kelljen szembenézni bûneinkkel.
-
Mostanra szinte közhellyé vált azt gondolni és mondani, hogy rendkívül bizonytalan időket élünk. A világ - halljuk - soha nem volt még ennyire kiszámíthatatlan. Az ilyenfajta állítások óvatos, sőt szkeptikus válaszra ingerelnek. Helyénvaló az óvatosság. A világ mindig is bizonytalan hely volt, a jövő pedig a dolgok természeténél fogva előreláthatatlan. Mostani problémáink bizonyára lehetnének rosszabbak is. Ha más nem, 1914 századik évfordulója emlékeztethet erre.
John Scarlett
-
A jövő bizonytalan (...), mert a jövő a vászon, amelyre vágyainkat festjük. Így az emberi állapot mindig egy csodálatos, üres vászonnal néz szembe.
Frank Herbert
-
Aki a jövőről fogalmaz meg állításokat, az csal vagy hazudik. Mit lehetett volna megjósolni akár csak ötven évvel ezelőtt olyan szavak nélkül, hogy kompjúter, internet és mobiltelefon? Semmit.
Csányi Vilmos
-
Ránk, emberekre nagyon jellemző, hogy amíg a dolgok függőben vannak, és van még esélyünk rá, hogy tovább és egyre tovább húzzuk, mindig reménykedünk, hogy a legközelebbi utcasarok mögött megtaláljuk a jót, és ezért sohasem ragaszkodunk hozzá, hogy ott legyünk boldogok, ahol éppen vagyunk. De mihelyt megállapodunk, és azt hisszük, hogy most aztán biztos a siker, ott állunk egy téglafal előtt. Nem fordul felénk a szerencse, sőt meglehetős feszültséget okozva várat magára. És ilyenkor sajnálkozva gondolunk vissza az elmúlt időkre, amikor még elszökhettünk, és valahol a láthatáron lebegő felhők között eltûnhettünk. Így ígérünk magunknak mindig újabb országokat, újabb esélyeket, csodálatos dolgokat, és kergetjük egyre tovább az álmokat, és közben provizórikus életet élünk.
Carl Gustav Jung
-
A jövő ismeretlen, de legalább próbáld meg kiszámítani!
Liv Boeree
-
Egy társadalomtól megköveteljük, hogy stabil legyen abban az értelemben, hogy ne fordulhassanak elő háborús katasztrófák, ugyanakkor legyen rugalmas, változékony, hogy az emberek életkörülményeit fokozatosan javíthassa, másképp elégedetlenség támad és forradalmak. Egy ilyen társadalom létrehozása roppant nehéz szociológiai feladat. Valójában olyan nehéz, hogy meghaladja az emberi agy kapacitását, és csakis a számítógépek segítségével oldható meg.
Olof Johannesson