Az emberek olyanok, mint a hangyák, akik csak úgy nyüzsögnek egy gyönyörû szőnyegen, anélkül, hogy értékelnék a finom mintát. Talán egy nap majd én is távlatot nyerek, és megértem a nagy egészet, az isteni mintát és azt, miért történik rossz a jó emberekkel.

Kapcsolódó idézetek

1. Amikor a nagy távlatokra figyelek, mindig csak az apró élősködőket látom. Nem látok se mennyországot, se szenteket, se angyalokat. Embereket látok, akik tisztességes ügyeken élősködnek, meg emberi tragédiákon. Joseph Heller
2. - Az emberek csak emberek. - Pontosan! A tetteik teszik őket jóvá vagy rosszá. Egy kevéske szeretet még egy gonosz emberben is értelmet adhat az életnek.
3. Az élet olyan, mint egy szőnyeg, a benne futó szálak áttekinthetetlenek, de a mintát értelmünket meghaladó hatalmak szövik.
4. Mi, emberek meghasonlott lények vagyunk. A hitünk nem mindig egyezik az ösztöneinkkel, és a viselkedésünk nem tükrözi a hitünket. Állandóan jó és rossz között őrlődünk. Háborúzik bennünk az, aki vagyunk, azzal, akivé lenni akarunk. Brandon Mull
5. Az emberek olyan lények, akik irigylik mások életét, és sajnálkoznak is rajta, ha mások nem olyan életet választottak maguknak, mint amilyet ők élnek. Genki Kawamura
6. Az embereknek nem kéne annyit töprengeniük azon, hogy mit tegyenek, inkább azt vegyék fontolóra, hogy milyenek. Mert ha az emberek annak módja szerint jók lennének, akkor a cselekedeteik tisztán ragyognának. Eckhart mester
7. A jó és a rossz időnként olyan, mint két nyomorult kígyó: úgy összegabalyodnak, hogy nem tudod eldönteni, melyik melyik, amíg le nem puffantottad mind a kettőt. Akkor pedig már késő.
8. Vannak olyan pillanatok, amikor az ember úgy érzi, egész biztosan összeomlik a világ, mert az lehetetlen, hogy csak úgy álljon közömbösen, és hagyja megtörténni azt, aminek nem lenne szabad megtörténnie, mert annyira igazságtalan, megalázó, vagy kegyetlen. Persze hiába várjuk szorosra zárt szemmel, behúzott nyakkal a robajt, a csörömpölést, a föld remegését, mert amikor felnézünk, minden változatlan: a környező házak nem dőltek össze, az utak, hidak nem omlottak be, az autók színes-fényes áradata szakadatlanul zubog tovább, és az emberek, mint a hangyák, tovább rohangálnak, életük kis csapásait követve. Mintha mi sem történt volna. Néha az ilyen világvég-érzéshez nem is kell, hogy valami szörnyû tragédia történjen. Néha elég egy mondat.
9. Az emberek olyanok, mint az ólomüveg ablakok. Csillognak és ragyognak, amikor a nap kisüt, de amint beáll a sötétség, igazi szépségük csak akkor mutatkozik meg, ha a fény belülről fakad.
10. Kár, hogy oly mulandók a pillanatok, amikor az ember nemes és tiszta és az angyalokkal rokon - hogy elfutnak, és az összetett, semmilyen Én marad, akiről nem lehet másképp beszélni, mint óvó gyengédséggel és enyhe iróniával. Szerb Antal