Az embereknek egyszerre több arcuk lehet... van, aki angyalt játszik, de valójában ördög. Van, aki barátnak tûnik, esküdözik és fogadkozik, hogy segíteni akar, míg valójában csak arra vár, hogy megfordulj és a hátadba döfhesse a kést. De a legszomorúbb, amikor egy rendes ember valamilyen álarc mögé rejtőzik, mert egyedül így tudja megvédeni, akit szeret.

Kapcsolódó idézetek

1. A viccek mögött gyakran szomorúság vagy valamilyen probléma lapul meg. Az álarc alatt pedig - mindegy, mennyire vicces és szórakoztató valaki - egy igazi ember.
2. Mind álarcot viselünk, különféle okokból. Néha azért veszünk fel egy álarcot, mert valójában eggyé szeretnénk válni vele. Néha azért viseljük, mert képtelenek vagyunk szembenézni azzal, ami alatta van. Néha azért viseljük, mert valaki más szeretne minket másnak látni. És néha azért viselünk álarcot, hogy ne derüljön fény személyünkre. De az a baj az álarcokkal, hogy bármelyik pillanatban leránthatják rólunk őket!
3. Jaj annak, ki beleszeret a könnyező szembe, ha azt a szemet egykor kacérul mosolyogni látja; az asszony olyan könnyen válik a férfi angyalából annak ördögévé, s az emberi szív legsötétebb titka az, hogy akit szeretett, mint angyalát, ábrándozva és tisztán, ugyanazt szereti, mint ördögét, őrjöngve és kétségbeesve. Jókai Mór
4. Az ember önmagáról rengeteg mindent elárul úgy, hogy nem is tudja, mit mond. Minél okosabb valaki, annál fejlettebb álarcokat használ, ha nincs meg benne a belső béke. De ezek az álarcok láthatóak, olvasható a mögöttük megbúvó nyomor! Minél inkább takarózik valaki, annál átlátszóbb. Csernus Imre
5. Ilyenek az emberek. A nyájasság csak álarc, de ha kiderül, hogy valakiből már nincs hasznuk, sőt az akar kérni tőlük, akkor ledobják az álarcot, és megmutatják az igazi arcukat. A közömbös, részvétlen, kegyetlen arcukat.
6. Az ember bonyolult teremtmény. Egyrészt nemes, jótékony cselekedetekre képes, másrészt a legaljasabb csalásokra kapható. Állandó küzdelem ez, amely ott dúl mindannyiunkban, természetünk angyalai viaskodnak belső démonaink kísértésével. És néha a sötétség elûzésének egyetlen módja az, ha felragyogtatjuk az együttérzés fényét.
7. A legtöbb ember egy álarc mögé bújva éli az életét, és így araszol leszegett fejjel végig az úton... de te nem! Te képes vagy szembenézni azzal, ami vagy. Robert Lawson
8. Rosszmájú embereknek, akik szeretnek mindenen csúfolódni, nagy gyönyörûség lehet, ha ismerik egy asszony titkát, ha tudják, hogy a szemérmessége hazug, hogy szelíd arca mély gondolatot leplez, hogy tiszta homloka mögött valami szörnyû dráma lappang. De vannak viszont lelkek, akiket az ilyen látvány őszintén elszomorít és sokan a nevetők közül is, ha otthon egyedül vannak a lelkiismeretükkel, megátkozzák a világot és megvetéssel illetik az ilyen asszonyt. Honoré de Balzac
9. Mindannyian álarcot viselünk, minden nap, és néha annyira belefeledkezünk, hogy elfelejtjük, kik is vagyunk valójában. És néha, ha szerencsénk van, jön valaki, aki megmutatja, hogy kik akarunk valójában lenni, hogy kinek kellene lennünk.
10. Az álarc mögött elhangzott szavak merészebbek lehetnek a pőre arccal kimondottaknál, ám ez még nem jelenti, hogy őszintébbek is volnának.