Az emberi elme (...) fontos kérdésekben ragaszkodik az álláspontjához, még akkor is, ha az ellentmondó tények kiszúrják a szemét.

Kapcsolódó idézetek

1. Az emberi elme fontos sajátsága, hogy ragaszkodik a nézeteihez, és közben nem veszi észre, hogy azok igen gyakran mások gondolatainak puszta asszimilációi. Boldogkői Zsolt
2. Az emberi elme azt feltételezi, hogy egy hitrendszer megszokott volta annak igaz voltát igazolja. A történelem persze tele van az ennek nyilvánvaló ellenkezőjét igazoló példákkal.
3. Ha valamit egyszer elfogadott az emberi értelem - akár mert régtől fogva igaznak ismerte el, akár mert örömét lelte benne -, később mindent úgy rendez, hogy ezt alátámassza és összhangba hozza vele. És jóllehet seregestül jelentkeznek ellentétes értelmû tények, ezeket figyelmen kívül hagyja, semmibe veszi vagy kivételekké nyilvánítja, úgy állítja félre őket az útból, a legnagyobb károkkal és veszedelmekkel sem törődve, csak azért, hogy kezdetben felállított tételeinek tekintélyén csorba ne essék. Francis Bacon
4. Az embernek (...) bámulatos képessége van arra, hogy ellentmondásokban higgyen. Yuval Noah Harari
5. Az ember természetesen mindig megkísérelheti, hogy elfordul a nyilvánvaló igazságtól, eltakarhatja a szemét, de az igazság oly szörnyû erős, hogy végül mindent legyőz. Albert Camus
6. A titkok tevékenységre késztetik az emberi értelmet. (...) Az értelem mégis olyan furcsán alakul, hogy gyakran kielégíti a kész gondolat, az igazság látszata, még ha az nem is szilárd, ha számtalan kétség és következetlenség szakadéka tátong is benne.
7. Ilyen az ember: egy hittételt ezerszer is megcáfolhatnak előtte, továbbra is "igaznak" fogadja el, ha valóban szüksége van rá. Friedrich Nietzsche
8. Az ember akkor cselekszik helyesen, ha kitart az elvei mellett.
9. Az ember (...) hajlamos rá, hogy a véleményét, ellenszenvét, sztereotípiáit, hiedelmeit, összeesküvés-elméleteit, ha úgy tetszik, vallását akkor sem változtatja meg, ha a saját szemével látja annak tételei ellenkezőjét.
10. Ha valaki feltételezi, hogy egy állítás igaz, és egyúttal szeretné is, hogy igaz legyen, akkor különösen figyel azokra a dolgokra és megjegyzésekre, amik megerősítik őt vélt igazában, és jobban is emlékszik ezekre a dolgokra, illetve eseményekre, míg azt, ami ellentmond elméletének, gyakran hagyja, hogy elmenjen a füle mellett, vagy könnyen elfelejti.